Tyekvicska Árpád: Írások a forradalomról - Nagy Iván Könyvek 16. (Balassagyarmat, 2006)

A „TERV” ÉS VÉGREHAJTÓI. Katonák a megtorlás fogaskerekei között

Katonák a megtorlás fogaskerekei között önjáró löveg, utána egy harckocsi, azt követte egy katonai teherautó, majd a személygépkocsik és végül két páncélautó."

1 Említést érdemel, hogy az orosz változat csaknem pontosan le tudta írni a bíborost kísérő oszlopot. Ez arra vall, hogy az eredeti hírforrás szemtanúja volt a menet indulásának, vagy legalábbis pontos értesülései voltak arról, hiszen a két utolsó páncélautó (a valóságban harckocsi) útközben lerobbant, és már nem ért fel Budapestre. A részlet arra utal, hogy az már vagy benne volt az eredeti ősszövegben, vagy az orosz hatóságok november 25-e és december eleje között további információkhoz jutottak. Erre megvolt a lehetőségük. A Pálinkás-ügy irataihoz csatolták azt a kihallgatási jegyzőkönyvet, amelyet 1956. november 17-én vettek fel Márton János törzsőrmestertől, aki tagja volt a Mindszenty őrzésére felrendelt szakasznak. Márton november 4-én este érkezett haza Budapestről Diósjenőre, ahol lakott. Öt nap múlva jelentkezett a laktanyában Garaminál. Hazatérte után néhány nappal, november 14-én, orosz katonák házkutatást tartottak a lakásán, állítólag fegyvert keresve. Letartóztatták és bevitték a tanácsházára. Innen Budapestre került, ahol - talán Selmeciék - kétszer is kihallgatták. Vallomásából nem állapítható meg, hogy azt ki és hol készítette. Csak Márton szavaiból tudjuk, hogy november 16-án szállították őt át abba az épületbe, ahol a jegyzőkönyvet felvették. Az iratnak van egy érdekes momentuma: első oldalára valaki felírta Rajos Pál nevét, nyilván a neki történő továbbítás céljából. Nem tudjuk azonban, hogy ez még november-decemberben, vagy csak a vizsgálat későbbi szakaszában történt-e meg. így csak feltételezhetjük, hogy Rajos Pál rendőr főhadnagy esetleg már ekkor ki lett jelölve a Mindszenty-ügy főnyomozójává. Márton (akinek későbbi sorsát nem ismerjük) - mint vallomásából kiderül közeli szemtanúja, illetve részese volt az érsek rétsági tartózkodásának, Budapestre szállításának, és tagja lett az őrzésére kirendelt részlegnek. November 4én hajnalban ő is a Parlamentbe kísérte Mindszentyt, így az egész eseménysorról pontos képet tudott nyújtani.

2 November közepétől tehát - függetlenül a Rétságról vagy Salgótarjánból érkező egyéb információktól - Selmeciéknek, a magyar belügyi szerveknek és a szovjet hatóságoknak már bőven volt információjuk a „kiszabadításról". Pálinkás november 24-én Budapestre utazott, hogy a nagyszülőknél tartózkodó kislányát meglátogassa. Itt került kezébe a Népszabadság ominózus írása. 1 Pravda, 1956. december 14. 6. o. - BUZAFALVI Gy. 1990. 2 Periratok, 415. o. 181