Tyekvicska Árpád: Írások a forradalomról - Nagy Iván Könyvek 16. (Balassagyarmat, 2006)
KIRÁLYÉRT – HAZÁÉRT. Ifj. Pallavicini György és Pálinkás (Pallavicini) Antal életrajzi vázlata
Királyért - Hazáért 1947. május 24-én Budapesten feleségül vette Székely Juditot, egy erdélyi származású pénzügyminisztériumi osztálytanácsos lányát, akitől hamarosan megszületett fia, András. „Ezzel megtettem az első lépést, családom így önmagától lassan leszakadt tőlem" - írta 1949-ben. 1 Hamarosan (talán csak a külvilág számára?) teljessé vált a szakítás. Az ekkor készült életrajz kegyetlen mondatokat őrzött meg: „Anyám... Népi demokráciánkba beilleszkedni nem tud és nem is akar... György... a Szovjetunióból visszatérve csak egyszer találkoztunk futólag ... számára... azelőtt sem voltam megbízható... Ede... Politikai semlegességét továbbra is megtartotta, fejlődésképtelen... Ennek tulajdonítom, hogy 1949. június l-jével állásából elbocsátották. Még talán nem ellenség, de hamarosan azzá lesz, és előbb-utóbb nyugat felé fog távozni akarni... Teodóra... A napokban kivándorló-útlevelet kapott, a közeli hetekben menni készül. Véleményem szerint csak menjen, belőle hasznunk úgysem lesz... Anyámmal és testvéremmel nem érintkezem. Velük való kapcsolatom ellenséges." Anyjával 1950ben találkozott utoljára. Andrássy Borbála, akit 1951-ben kitelepítettek Budapestről, egészen 1956. november végéig - Olaszországba településéig - semmit sem tudott fia forradalom alatti magatartásáról. Naplójából idézzük az Antalra vonatkozó sorokat: „Ebédre Judithoz mentem [Pálinkás első feleségéhez - a szerző] - írta 1956. október 21-én -, aki egyedül volt. Megkérdeztem, odaadta-e a levelet... de ő azt mondta, elfelejtette... azonban kilátásba helyezte, hogy nemsokára újra eljön, akkor majd odaadja neki... most Rétságon állomásozik, a második felesége vele van, és ott kapott alkalmazást a tanácsházán... A helyzet oly nehéz. Mit tudom én, mi történt, miért kellett Antalnak megtagadnia a múltját. Nem hozom-e bajba? Másrészt nem szeretném, hogy valami félreértés, félremagyarázás folytán mind nagyobb legyen a szakadék közöttünk." Október 26.: „Gondolataim Antalra fordultak. Mit csinál? Hol van?" November 5.: „Gondolataim folyton Antalra térnek vissza. Mi van vele? Hol van?" November 13.: „Judith semmit sem tud Antalról." November 21.: „Próbálok aludni, de nem megy. Mi van Antallal? Igaz-e, hogy csatlakozott a forradalomhoz? És most mi lesz vele? Bárcsak segíthetnék neki vagy rajta! De nem lehet. Csak ártanék neki. Vállalnom kell a haragos arisztokrata anya szerepét renegát fiával szemben. Ha neki ez jó, vállalom." November 25.: „Befutott Sándor, a legfiatalabb Pallavicini fiú, egy olasz újságíróval... A nyakamba borult és elmondta, hogy Antal fényképe megjelent egy olasz képeslapban, amint a prímással beszél. Kérdezte, hogy én tudok-e valamit Antalról. O azt hallotta, hogy látták volna Rohoncnál átmenni a határon. Mondtam, hogy én nem tudok semmit. - Ő is kijött volna? Hála Istennek! Akkor minden rendben van. Hol van a lap a fényképpel? Kerestük. Nem találtuk. 1 ÁBTL V-103459. 258-266. o. 94