Tyekvicska Árpád: Írások a forradalomról - Nagy Iván Könyvek 16. (Balassagyarmat, 2006)

HELYI FORRADALOM II. Önszerveződés Nógrád községben, 1956-ban (Esettanulmány)

Helyi forradalom II. Másrészt az elmondottak arra figyelmeztetnek bennünket, hogy az események lényegi mozgatórugóit csakis bizonyos közösségi dinamikai tényezők föltárásával tudjuk megismerni. A forradalmi eseményekben tehát korántsem csupán az érzelmek felszínre törését kell hangsúlyozni, hanem mindenekelőtt a motivációs elemek által alakított helyzetmegoldásokat. A közösség érzelmi azonosulása A helyi történések legfontosabb mozzanatának - a vagyoni, illetve politikai koalíciókeresés helyett - a közvélemény többségének érték-konszenzusát tekintjük, melyet azonban nem feltétlenül az igazságosság, mint inkább a közösségi elfogadottság jellemzett. Az egyes társadalmi csoportok nyilván más-más hatalmi szervezetet, funkcióelosztást véltek igazságosnak. Azonban az elkülönülő vélemények jelentős mértékben fedték egymást, illetve egy sajátos érdekegyeztető folyamatban (házról házra való meghívás, jelölőbizottság, falugyűlés, választás, kooptálás) szintetizálódtak. Nem kétséges ugyanakkor, hogy az október 27-i választásnak nyílván voltak vesztesei a régi hatalmi rend képviselőin kívül is, ám az ekkor kötött megállapodással a közvélemény döntő többsége azonosulni tudott. Az eltelt évtizedek távlatából kétségkívül a résztvevők tudati, érzelmi affinitását, elkötelezettségét, illetve annak tudatosságát a legnehezebb megítélnünk. Ha kísérletet teszünk is erre, hangsúlyozzuk, hogy csupán tág körvonalak meghúzásáról lehet szó. Az október 26-i fölvonulás jelszavai tanúvallomásokban, jelentésekben maradtak fenn. Részben a mintaközpontokban, részben pedig a SZER közvetítésével ismerték meg őket a résztvevők. A „Ruszkik haza!", „Aki magyar, velünk tart!", „Kossuth-címer, magyar haza, minden orosz menjen haza!", „Nem kellenek a régi vezetők!" jelszavak egyaránt jelzik, hogy a község lakossága meglepően gyorsan és pontosan csatlakozott a főváros felkelőinek céljaihoz, érzelmeihez. Az említett jelszavak kivétel nélkül a nemzeti szabadság, függetlenség, illetve a vezetőváltás köré csoportosultak. Nem jelentek meg rehabilitációs igények, akaratok, az elszenvedett sérelmek megtorlásának szándéka. A fölvonulás eseménysora sokkal inkább olyan részleteket tartalmazott, amelyek az érzelmi-politikai szférába sorolhatók (jelképek leverése, pártiratok, könyvek égetése, a rendszer képviselőinek bevonása-kényszerítése a vonuló menetbe stb.). Ebben a szakaszban még az érzelmi elemek domináltak, de - mint láttuk már ekkor működésbe léptek olyan dinamikai tényezők, amelyek a választási szakaszban teljesedtek ki. A fölvonulásnak jelképes tartalmat kell tulajdonítanunk: a régi rend megszűnésének jelképi aktusa volt, mely a résztvevőktől nyílt színvallást követelt. 42