Tyekvicska Árpád: Írások a forradalomról - Nagy Iván Könyvek 16. (Balassagyarmat, 2006)

EZERKILENCSZÁZHATVANKETTŐ. Ami ’56 után következett

Ami '56 után következett... Marosán György „üggyé válásának" közvetlen előzményét nagyjából ki lehet következtetni visszaemlékezéseiből- és az esetről fennmaradt a PB-ülés jegyzőkönyve is. A kongresszusi előkészületek során a Sándor József által elkészített tervezet szerint a KB egyes tagjait nem kellett volna automatikusan küldötté választani. Ez nyilvánvalóan Kádár akarata volt, aki ezzel is biztosítani kívánta a kellő személyi változtatásokat. A kérdéssel foglalkozó PB-ülésen Marosán - talán mert a saját érdekköréhez tartozókat érezte veszélyben, talán csak mert már elszánta magát a szakításra - nagyon határozottan és elszántan hadakozott a tervezet ellen, a KB-tagok egyenlő jogainak elvére hivatkozva. Kezdetben Fock, Kállai, sőt Gáspár is Marosán véleményét osztotta, mindaddig, amíg nyilvánvalóvá nem vált, hogy Kádár ragaszkodik az elképzeléséhez: „most változások legyenek ... ne örök időre megkövesedett vezetés legyen. ... A párt valamennyi vezető szervére lehet ezt érteni."

1 Az ülés végül formai döntés nélkül ért véget, ami - úgy látszik - megadta a végső lökést mindkét fél számára. Ha Kádár esetleg szűkíteni is akarta Marosán mozgásterét, az valószínűtlen, hogy ilyen radikális megoldásra gondolt volna. Bár az is kétségtelen, hogy a „megmentéséért" folytatott megbeszélések, tárgyalások során még tehetett volna olyan gesztusokat, amelyek visszazökkentik az eseményeket. Azonban nem tett... Önrehabilitálás Az év egyik legtöbbet tárgyalt és sokakban reményt keltő határozata volt az, amelyet az MSZMP Központi Bizottsága, tulajdonképpen érdemi vita nélkül, 1962. augusztus 14-16-i ülésén fogadott el a személyi kultusz éveiben a munkásmozgalom résztvevői ellen indított törvénysértő perek lezárásáról. A határozat jóváhagyta a KB által 1961. november 11-én kiküldött háromtagú bizottság (Biszku Béla, Apró Antal, Nógrádi Sándor) jelentését. A KB döntése alapján áthelyezésre kerültek a Belügyminisztériumból azok (76-an), akik résztvevői voltak a koncepciósnak nyilvánított eljárásoknak, és még a belügyben szolgáltak (ekkor távozott például Rajnai Sándor is külügyi posztra), illetve ugyanez történt az igazságügyi szerveknél dolgozó 19 személlyel, köztük a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumát vezető Ledényi Ferenccel, megannyi '56-os halálos ítélet kimondójával. A KB visszahívta a PB-ből és a KB-titkári tisztségéből Kiss Károlyt, „mert még mindig nem látja világosan az 1956 előtti KEB helytelen gyakorlatát, és nem ismeri fel abban saját felelősségét".

2 Eltávolítása egyértelműen a saját pozícióit erősíteni szándékozó Kádár érdekében állt, aki novemberben már így jelle1 Uo. 288. f. 5/281. őe. 1962. augusztus 7-i PB-ülés jegyzőkönyve. 2 Uo. 288. f. 4/50. őe. 1962. augusztus 14-16-i KB-ülés jegyzőkönyve. 401