Tyekvicska Árpád: Írások a forradalomról - Nagy Iván Könyvek 16. (Balassagyarmat, 2006)

„GYORSAN ÉS KEGYETLENÜL LE KELL SZÁMOLNI VELÜK”. Parancs az 1956-os sortüzekre?

Gyorsan és kegyetlenül le kell számolni velük" rosban beláthatatlan következményei lettek volna, reakciójaként talán százezrek lépnek sztrájkba, demonstrálnak ismét a kormány és a szovjetek ellen. Lehet, hogy december 6-án a fővárost tekintve ebben kereshetjük a magyarázatot, lehet, hogy az adott pillanat józanabb (nem biztos, hogy magyar részről történő) helyzetértékelésében. De lehet az is, hogy az egész csupán a véletlen műve: a Nyugati pályaudvar elé érkező, vörös zászlókkal fölszerelt, kommunistákból álló hivatalos tüntetők egész egyszerűen összeverekedtek és összekeveredtek az Angyalföldről és Újpestről érkező munkásokkal. Lehet-e köze a december 4-én kiadott parancsnak a vidéki sortüzekhez? Nos, ez a jegyzőkönyv alapján csak valószínűsíthető. Kérdés, hogy a szóbeli parancs Gyurkó Lajoson, a vidéki, HM-irányítású karhatalom parancsnokán keresztül kiment-e a megyei, városi karhatalmi parancsnokokhoz, illetve a kiküldött katonai megbízottaknak (pl. Nógrád megyében Házi Sándor vezérőrnagynak, aki még november végén érkezett Salgótarjánba). Ha a kutatás bizonyítja, vagy legalábbis valószínűsíti ezt, akkor megdőltnek tekinthetőek azok a feltételezések, amelyek fiatal, pánikba esett karhatalmisták és parancsnokok spontán döntéseként írják le a megismert sortüzeket. Ha a parancs megérkezett, akkor nyilvánvalóan abban a formában lett kiadva, ahogyan az a jegyzőkönyvben olvasható. Tehát december 5-6-án legalább a század- és szakaszparancsnokok értesültek arról, hogy az esetleges „ellenforradalmi támadással" gyorsan és kegyetlenül kell leszámolniuk. Ugyanakkor nem látunk két fontos dolgot: a december 4-i HM-parancsot megelőzően a pártvezetés illetékes szervei, személyei milyen döntéseket hoztak, milyen (szóbeli?) utasításokat adtak ki, illetve, hogy a Tömpe András irányítása alatt lévő BM-karhatalom kapott-e hasonló utasításokat. Talán cinikus befejezésnek hat, de halkan fel kell tennünk a kérdést: az eldördült sortüzek okai között nem fedezhető-e fel a „Ki akart nagyobbat, hangosabbat, többet lőni, piros vérrel piros pontokat szerezni?" ma már irracionálisnak tűnő kérdése? Részlet a Katonai Tanács december 4-i ülésének rövidített jegyzőkönyvéből: „Csémi alezredes bajtárs jelentése a 4-i tüntetéssel kapcsolatban. Csémi alezredes jelentésének lényege: 3-án röpcédulák jelentek meg az utcán, amelyben felszólítják az asszonyokat a tüntetésre. 4-én fekete zászlókkal, virágokkal és koszorúkkal kb. 4-5000 asszony vonult a Hősök terére, ahol először az ott lévő szovjet karhatalmi egységek nem engedték továbbmenni őket, majd aztán megengedték, hogy a virágokat, gyertyákat és a koszorúkat lerakják az emlékműhöz. A felvonulás szervezett volt. Lerakták a koszorúkat és a virágokat, és utána a tömeg onnan eltávozott. Sok fiatalember 378