Tyekvicska Árpád: Írások a forradalomról - Nagy Iván Könyvek 16. (Balassagyarmat, 2006)

HELYI FORRADALOM II. Önszerveződés Nógrád községben, 1956-ban (Esettanulmány)

Önszerveződés Nógrád községben, 1956-ban menyüket, így minden bizonnyal nem csak tekintélyüknek volt köszönhető, hogy mind a jelölőbizottságba, mind pedig a nemzeti tanácsba többen bekerültek: a tizennégy presbiterből hatan lettek a mintának, közülük pedig hárman a nemzeti tanácsnak a tagjai. Mellettük a katolikus egyháztanács is három fővel volt képviselve, így e tekintetben egyfajta paritás jellemezte a testületet. Érdekes, hogy - számos környező községtől eltérően -, Nógrádon nem került sor az egyházi jelképek föltételére az iskolában, illetve vallási jellegű sérelmek, jelszavak sem jelennek meg dokumentumainkban. Összesen 76 résztvevő vallási hovatartozását sikerült meghatároznunk. Közülük hatvannégyen voltak katolikusok és mindössze tizenketten evangélikusok, így - az összes résztvevőt tekintve - az utóbbiak részvételi aránya alacsonyabb. A jelölőbizottságban azonban már 12:4, a nemzeti tanácsban pedig 14:4 a két felekezet képviselőinek aránya. Az evangélikusok szerepét növelte gazdasági súlyuk (az összesített földtulajdon szerint a tizenkét résztvevő átlagos földtulajdona igen magas, 10 kh körüli volt) és erős rokonsági rendszerükből is adódó összetartásuk. A politikai attitűd Az egykori, nem kommunista politikai múlt, párttagság gyakori vádpontja a későbbi MSZMP-jelentéseknek. Szerepe, motiváló ereje valóban megjelenik az aktív résztvevőknél is. Igen kevés - csak néhány fő - az MKP és az MDP, illetve a termelőszövetkezet kilépett, netán aktív tagja. A jelölőbizottságban, a nemzeti tanácsban és a nemzetőrségben már egyet sem találunk. A községben mindig is voltak egységes, meghatározott politikai attitűddel, állandó közéleti szerepvállalással jellemezhető családok, amelyek - nemegyszer egymás vetélytársaiként - más-más politikai párt tagjai lettek (kisgazdák voltak például a Klucsikok, Molnárok, Bajnógelek, Dobosok, parasztpártiak a Czermanok és a Burikok, az iparosok egy része szocdem volt, míg mások az MKP-be léptek be). 1945 után a négy koalíciós párt azonos számú taggal vett részt a nemzeti bizottságban, illetve a képviselő-testületben. Ez a tény önmagában is kibővítette a szereplők körét, ennyiben a háború előtti állapothoz képest átrendeződött a helyi közélet. Sajnos - megbízható források híján - csupán a nemzeti tanács esetében tudtuk vizsgálni a politikai kontinuitás kérdését. Itt két főről sikerült megállapítanunk, hogy az NPP, négyről, hogy az FKgP és egyről, hogy a szociáldemokrata párt egykori tagja volt. Körük jelentősen bővült volna, ha közvetlen rokonságuk politikai hovatartozását is figyelembe vesszük (például a nemzeti tanács elnökének apja, Piroska István, bírói tisztsége mellett az FKgP helyi elnöke is volt). 33