Tyekvicska Árpád: Írások a forradalomról - Nagy Iván Könyvek 16. (Balassagyarmat, 2006)
DOKUMENTUMOK Balassagyarmat ’56-os eseményeiről
Balassagyarmat '56-os eseményeiről A továbbiakban elmondotta, hogy rengeteg olyan kérdés van még, amelyet a jövőben meg kell oldani a nép akarata szerint. Ilyennek nevezte pl. a címer kérdését, a déli harangszót, a formaruhát és egyebeket, amelyek mind jogos követelések, nemzeti életünk hagyományai, és helytelen lenne ezeknek az elvetése. Nyomatékosan felhívta figyelmünket arra, hogy a fő feladat most az, hogy az ellenforradalmat elfojtsuk. Tudnunk kell azt, hogy a börtönökből mintegy húszezer közönséges bűnöző szabadult ki, akik úgy Budapesten, mint egyes vidéki városokban fosztogatnak, gyújtogatnak és ártatlan embereket lövöldöznek le. Ezekkel mindenütt le kell számolni. Az elkövetkező idők feladatai között első helyen említette meg a munkás-paraszt hatalom megszilárdítását. Ezzel párhuzamosan talpra kell állítani a munkásosztályt, tömöríteni a szocialista erőket - világnézetüktől, pártállásuktól függetlenül -, és ezzel meg tudjuk erősíteni a Szocialista Munkáspártot. Az egypártrendszerre vonatkozóan kijelentette, hogy károsnak tartja a többi pártoknak a felszámolását, különösen olyan formában, mint ahogyan az történt. Azonban most nem az a fő feladat, hogy pártharcokat, pártok közötti villongást idézzünk elő, hanem hogy egységesen sorakoztassuk fel a nép minden rétegét az ország talpra állítása és a népi hatalom megszilárdítása érdekében. Felvetődött a baloldali szélsőség, illetve a bosszúállás kérdése is, amivel kapcsolatosan kifejtette, hogy azokat, akiket a dolgozó nép akarata félresöpört vagy félre akar söpreni, önmaguktól álljanak félre, ne várják meg, amíg félreteszik őket. Itt elmondotta, hogy az ő környezetében is jelentek meg olyan volt munkatársak, akik nem bírták a nép bizalmát, s akik elszakadtak a tömegektől, és ő is őszintén megmondotta, hogy visszatérésük csak tehertétel a pártnak. A sztrájkjog kérdésével kapcsolatban kifejtette még, hogy formailag az eddig sem volt betiltva, azonban a dolgozók nem sztrájkoltak. Kifejtette továbbá, hogy a sztrájkjog is csak akkor érheti el célját, ha nem süketek és vakok vezetnek, mert hiszen süketeknek és vakoknak hiába sztrájkolnak, azok azt úgysem értik meg. A küldöttség budapesti tartózkodása idején sok pesti dolgozóval beszélgetett, aminek alapján meggyőződött arról, hogy a kormány álláspontja az egyedüli kivezető út abból a tragédiából, amely az országra szakadt. A dolgozókkal folytatott beszélgetésről külön tudósításokban fogunk még beszámolni a sajtó hasábjain. A küldöttség meg van győződve arról, hogy Nógrád megye dolgozó népe is helyesen értékeli az elmúlt időszak eseményeit, és egységesen nyújtanak segítséget az országot talpra állító munkában, mint az első, legfontosabb feladat végrehajtásában. Salgótarján, 1956. november 8. A Nógrád Megyei Ideiglenes Munkás-Paraszt Forradalmi Bizottság küldöttsége NMLPA33.f.l.fcs.5.ő.e. 313