Tyekvicska Árpád: Írások a forradalomról - Nagy Iván Könyvek 16. (Balassagyarmat, 2006)

HELYI FORRADALOM II. Önszerveződés Nógrád községben, 1956-ban (Esettanulmány)

Önszerveződés Nógrád községben, 1956-ban A választást is megelőzte bizonyos egyeztetés, azt tehát nem tekinthetjük kizárólag a spontán akaratok megnyilvánulásának. A házról házra járó, falugyűlésre hívogató szervezőknek kétségkívül nyílott lehetőségük - például a beszélgetések irányának meghatározásával, egyes személyek fölemlítésével, családok, háztartások, rokonságok kihagyásával - az események befolyásolására, de a meghívások egyben az érdek- és véleményegyeztetés feladatát is betöltötték. A beszélgetések megformáltak és nyilvánossá tettek számos vélekedést, amik azután elsősorban a jelölőbizottság összetételében köszöntek vissza. A választás lefolyását az ún. „legitimációs csapda" határozta meg. „A Hazafias Népfront nógrádi szervezete nevében, a kormány felhívása alapján összehívtuk Nógrád község dolgozóit, hogy a törvényesen meghirdetett választásokig munkástanácsot válasszunk a község vezetősége mellé" - hangzott a népfront elnökének bevezetője.

1 Az ő szerepeltetése önmagában is a folytonosság, a törvényesség keresésére utal, másrészt nyilvánvaló, hogy a kormány fölhívása csak az üzemi munkástanácsokra vonatkozott, a lokális önigazgatás addig létrejött forradalmi szervei a kormányzat részéről - ekkor még nem számíthattak támogatásra. Az idézett szöveg sajátos csúsztatása csupán ezt a legitimitási hézagot kívánta áthidalni. A népfront elnöke még csak egyfajta tanácsadó testület választására gondolt, ám a jelenlevők már túlléptek a „megtartva változtató" akaraton: a jelölőbizottságból kiszavazták a párt és a végrehajtó bizottság képviselőit. A tömeg belső dinamikája, a forrósodó hangulat, az erőteljes, az eseményeket és szándékokat továbblendítő hangadók felszólalásai már átléptek a legitimáció kérdésén, és a helyzetet az addig érlelt és helyben formálódó akaratok egy új, forradalmi jogelv alapján oldották meg. Lemondásra bírták a tanácsvezetést, és a jelölőbizottság előzetes javaslata alapján forradalmi tanácsot választottak. A nyolctagú forradalmi tanács azonban csak ideiglenes, átmeneti szerv volt: a választás utáni első ülésén további tizenhárom tagot kooptált. A Nógrádi Nemzeti Tanács a nevében is kettősséget hordozott: részben a koalíciós időszak nemzeti bizottságára, részben pedig az ötvenes években átformált viszonyokra utalt. A kívülről érkező hírek és a közösségen belüli vélemények a közösségiség belső (rokoni, baráti, szomszédsági, munkahelyi, de főként családi-háztartási) tereiben és intézményesült formáiban motiválták az események résztvevőit. 1 NML XXIII. 783. c) 3. 208/1957. Hesz Mihály 16 kh-as gazdaként lett a népfront elnöke, a második ciklusban pedig a községi vb tagja. Tanácsi hozzászólásai arról tanúskodnak, hogy mindvégig sikerült megőriznie bizonyos autonómiát. Különösen 1955 végén, 1956 elején szaporodtak elégedetlenségéről tanúskodó, a népfront szerepének növelését kívánó megnyilatkozásai. Januárban a kormány ígéreteit kérte számon, sokallta a 10%os községfejlesztési hozzájárulást. Februárban tüntetően távol maradt egy tsz-szervező gyűlésről, ezután lemondatták vb-tagságáról. A Rajk-temetés után tért vissza ismét a közéletbe. A forradalomban - a választási gyűlés levezetésén kívül - már nem játszott szerepet. 23