Tyekvicska Árpád: Írások a forradalomról - Nagy Iván Könyvek 16. (Balassagyarmat, 2006)

„A SORS TEREMTI A HŐSÖKET”. Vázlatos áttekintés a forradalom balassagyarmati eseményeiről

Vázlatos áttekintés a forradalom balassagyarmati eseményeiről A forradalom első napjai Balassagyarmaton A forradalmi folyamatot azonban helyi szinten sem lehetett feltartóztatni. Október 26-án a járási tanács szakszervezeti bizottsága táviratot fogalmazott meg, melyben felszólította a kormányt a fővárosi harcok befejezésére. Az elkészült szöveget Várkonyi Róbert titkársági adminisztrátor és dr. Magyar Pál ügyvéd vitték el több vállalathoz és hivatalhoz, kérve csatlakozásukat. Utóbbi ismertette a szöveget a MÁVAUT (33. sz. AKÖV-kirendeltség) dolgozóival, ahol már egyébként is szerveződőfélben volt egy demonstráció. Az a határozat született, hogy az egész kollektíva, a távirat elküldésére, a postára megy. A hangadók Miklai László, Tósoki Győző és Paule László voltak.

1 A megyeháza előtt azonban úgy döntöttek, hogy előbb csatlakozásra hívják a vasútállomás dolgozóit, akik Herencsényi István és Gál Lajos vezetésével eleget is tettek a felszólításnak. Az állomástól visszafelé jövő tömeg egyre nőtt, diákok, járókelők álltak közéjük. A városi kórházhoz vonultak, ahol Skotnyár László javaslatára elénekelték a Himnuszt, majd megkezdődött a szovjet emlékmű ledöntése. Ebben jelentős szerepet játszott Hodászi Sándor, Kusnyár Ferenc, Páldi Sándor, Miklai József, Fábri János, Kreszán István, Skotnyár László, Vaczó Lajos és Rigó János.

2 Ezt követően a tüntetők visszafordultak a belvárosba, ahol a főplébánia előtt ismételten elénekelték a Himnuszt, a plébánia erkélyéről hozzájuk szóló egyházi vezetők biztatására pedig követelték Mindszenty bíboros szabadon bocsátását, majd a pártbizottságról eltávolították a vörös csillagot. A tanácsházán a vörös zászló helyébe nemzetiszínű lobogót helyeztek, majd a tanítóképző homlokzatáról is lekerült a címer. Ezután a tüntetők a rendőrség elé vonultak, ahol az október 24-én elfogott pesti forradalmárok elengedését követelték. 1 NML XXV. 4. c) B. 263/1958. Vizsgálati dosszié 70. o. és I. fokú ítélet 3-4. o. - B. 75/1958. 54. o. 2 NML XXV. 4. c) B. 75/1958. 82-83. o. A felsoroltak közül Miklai, Fábri és Kreszán a forradalom után nyugatra távoztak, így elkerülték a megtorlást. Skotnyár Lászlót bizonyítékok hiányában mentették fel, míg Kusnyárt és Hodászit elítélték. Rigó Jánost - aki 1945-47-ben a rendőrség politikai osztályán dolgozott - a forradalom alatt a vállalati munkástanács elbocsátotta állásából. Később - a megtorlás során - azzal védekezett, hogy a felvonuláson a pártbizottság egyik vezetőjének a kérésére vett részt, illetőleg 1956. november 10-én felvételi kérelmet adott be a rendőrséghez. Részletes önvallomásában megjegyzi: „... tettem is bizonyítja, hogy nem ellensége, hanem mint felesküdött támogatója vagyok népi demokráciánknak." A tárgyalás során ellene a bíróság megszüntette az eljárást. Később azonban rövid ideig közbiztonsági őrizetbe, illetve szabadulása után rendőri felügyelet alá helyezték. 237