Tyekvicska Árpád: Írások a forradalomról - Nagy Iván Könyvek 16. (Balassagyarmat, 2006)

A JOG HALÁLA. A Pálinkás Antal és társai per anatómiája

A jog halála vánt... és Rónai Sándort... felszólította, hogy menjenek le vele szobájukból a Parlament alagsorába". Már fentebb, Pálinkással kapcsolatban is említettük, hogy a bírák az ítélet kiáltó logikai összefüggéstelenségeit következtetéseik halmazával igyekeztek összecementezni. Ezek első számú célpontja természetesen a törzsfőnök volt. A bíróságnak az ő cselekedeteit szemlélve illett a leginkább arra a következtetésre jutni, hogy ízig-vérig tudatos ellenforradalmárral van dolga. De kijutott a dialektikus gondolkodásból Garami Lajosnak is. Az ítélet szerint, ha a járási forradalmi tanács megválasztása BM-utasításra történt volna (mint ahogyan azt a vádlottak állították), akkor az ismertetést a járási BM-osztály vezetője tartotta volna. Mivel azonban ez nem így történt, a bíróság számára kézenfekvő volt a következtetés: az esemény a vádlottak kezdeményezésére indult. Az ítélkező bírósági tanácsok majd minden esetben kísérletet tettek arra, hogy valamilyen módon kriminalizálják az általuk tárgyalt ügyet. Gáspárék az Állami Egyházügyi Hivatal kirablásában és - Garami vonatkozásában - az ezred élelmiszerkészletének novemberi kiosztásában láttak lehetőséget arra, hogy a BHÖ megfelelő pontjait előráncigálva demonstrálják: az általuk elítéltek nemcsak politikai, hanem közönséges közbűntényes bűnözők is. A bíróság szerint a testőrök azért nem lehettek tetteik elkövetésekor teljes tévedésben, mert „az Állami Egyházügyi Hivatal iratanyagával kapcsolatos ténykedésüket már az elkövetés idején is rablásnak tekintették".

1 A vizsgálati szakasz tárgyalásánál is említettük, hogy a kihallgatott tanúk meghatározott koncepció szerint lettek kiválasztva. Ezt a szelekciós elvet emelte be a bíróság az ítélkezési gyakorlatba. Az ítélet előszeretettel használja fel az elfogódott, illetve veszélyeztetett helyzetben, vagy már épp letartóztatásban lévő tanúk vallomásait, azokat is csak részleteiben, számára megfelelő csoportosításban. A katona halála Tudjuk, hogy Pálinkás régóta számított a legsúlyosabb ítéletre. Feleségét idézzük: „Júniusban nagyon szomorúan mondta, hogy be fog következni a legrosszabb, mert nevéből akarják bizonyítani az ellenforradalmat."

2 Az elsőfokú ítélet után - bár a dokumentumokból érzékelhető kétségbeesése - mégis szisztematikusan készült a másodfokú tárgyalásra. Szeptember 19-én este kilenc órakor levelet írt a Budapesti Katonai Bíróság Különtanácsának: „Alulírott Pálinkás Antal elítélt a törvényesség nevében az alábbiakat kérem: 1 Vajtai Gyula - a könyv szerzőjéhez 1994. április 4-én írt levelében - határozottan cáfolta, hogy bármikor is „rablásnak" nevezték volna a per során az ÁEH iratainak lefoglalását. 2 FRANKA T. 1989a. - FRANKA T. 1989b. 230