Tyekvicska Árpád: Írások a forradalomról - Nagy Iván Könyvek 16. (Balassagyarmat, 2006)

HELYI FORRADALOM II. Önszerveződés Nógrád községben, 1956-ban (Esettanulmány)

Helyi forradalom II. kor az újjászervezett UFEK (ezzel a rövidítéssel jelölték a földhöz juttatottak helyi szervezetét) elnöke maradt. - Bajnai Ferenc 1932-es születésű, akkor MÁV-dolgozó. 1952-ben önként visszalépett a párttagjelöltségtől. Bátyja az első tanácsi ciklusban tanácstag volt, a már megismert Pásztor János pedig a nagybátyja. Az ötvenes évek elején éles személyi konfliktusba került a község párttitkárával, ami szerepvállalásában is erősen motiválta. Tagja lett a nemzeti tanácsnak, és parancsnoka a nemzetőrségnek. - A 24 éves Ádám Ferenc erdész - apja a püspöki uradalom erdőőre volt 1956-ban lett a MÖHOSZ községi elnöke. A forradalom idején a nemzeti tanács és a tizenhat fős nemzetőrség tagjává választották. - Polyák Sándor volt az aktív résztvevők egyik legidősebbje. 14 kh-on gazdálkodó földművesként már 1941-ben a képviselő-testület tagja lett, 1944-ben pedig pénztárnoka. Hadifogolyként került a Szovjetunióba. 1951-ben még a békebizottságba választották, de azután már nem töltött be egyetlen tisztséget sem. 1954-ben gazdasági ügyben perbe fogták. Csak 1956 októberének elején kérték fel ismét közszereplésre: ekkor a tanács szabálysértési bizottságának a tagjává választották. Október 27-én elnöke lett a jelölőbizottságnak, és bekerült a nemzeti tanácsba is. (A Piroska és a Rottek család tagjairól a későbbiek során ejtünk szót.) Az események Október 26-án a fölvonulás otthon tartózkodó szervezői bevárták munkahelyükről hazatérő társaikat, így az fmsz-kocsma előtt gyülekező tömeg csak este 19 órakor indult meg a tanácsháza felé. Odaérve soraikba hívták a VB-titkárt, majd elmentek a tanácselnökért, a párttitkárért, a kultúrotthon igazgatójáért, a tsz-elnökért és a könyvelőért, két egykori MDP-titkárért és a begyűjtési előadóért. (Az interjúk során nem sikerült tisztáznunk a cselekmény célját: van, aki a „behívást" megbocsátó gesztusként, a többség büntetőelemként értékelte.) A tüntetők útba ejtették a pártházat is, ahol a kommunista jelképeket, könyveket semmisítették meg. Visszaérkezve a tanácsházához, egy fiatal munkás, ifj. Piroska István fölolvasta a Tizenhat pontot, majd fölszólított mindenkit a bosszútól, a szélsőségektől való tartózkodásra. Végül, a Himnusz eléneklése után, a tömeg szétoszlott. A fölvonuláson több száz fő, a lakosság majd negyede vett részt, s aki nem, az falusi szokás szerint a kapu előtt állva nézte végig az elvonuló tömeget. A cselekmény elsődleges jelentőségét abban látjuk, hogy a közösség minden tagjában tudatosította a forradalom jellegét, megmutatta résztvevőit, az élen menetelő szervezőit, a jelszavak által tartalmát és fő céljait. E rituáléval maga a közösség vált a forradalom avatottjává. 22