Tyekvicska Árpád: Írások a forradalomról - Nagy Iván Könyvek 16. (Balassagyarmat, 2006)

A JOG HALÁLA. A Pálinkás Antal és társai per anatómiája

A jog halála cél szolgálatába állítva: hogyan tettek kísérletet a vádlottak a demokratikus államrend megdöntésére, azaz a BHÖ 1. és 2. pontjában szereplő bűntetteket milyen cselekedetekkel, magatartásokkal követték el. Ebben az értelemben a szocialista jogelmélet általános tárgya az, amely felé az ítélet minden tettet irányít, függetlenül attól, hogy az egyes esetekben nem tesz konkrét utalást a közvetlen tárgyra, hanem megelégszik az elkövetési tárgyak és cselekmények felsorolásával. Nem kevés gondot okozhatott Gáspáréknak az a feladat, hogy Pálinkás Antal esetében meggyőző tényanyaggal bizonyíthassák a volt törzsfőnök kiemelkedő irányító és szervező szerepét. A két legfontosabb eseményben - Mindszenty „kiszabadításában" és a november 4-i szovjetek elleni kivonulásban - a két parancsnok tevékenysége, felelőssége erőteljesen megoszlott. A főpap Felsőpetényből való behozatalára Garami adott utasítást, és a másik esetben is az ő parancsnoki, irányítói szerepe érvényesült. De az ezredes szerepe volt meghatározó a járási forradalmi tanács megválasztásánál vagy a községi nemzetőrségek felfegyverzésében, illetve az ávós őrség behozatalában is. Gáspáréknak tehát megoldást kellett találniuk a tényeken való felülemelkedésre. Ennek érdekében elfogadták azt a megközelítést, amelyet több vallomás is tartalmaz Garami háttérbe szorítottságáról és a döntésekben való mellőzöttségéről. Mindez az ítélet bevezetésében így fogalmazódott meg: „Az 1956. október 23-át megelőző politikai események, az áruló Nagy Imre-Losonczy-csoport demagóg tevékenysége, az október 23-a előtti újságcikkek, nyilvános temetések károsan hatottak a rétsági tiszthelyettesi iskola személyi állományára is, csökkentették a politikai és erkölcsi szilárdságot. Mint az október 23-án kitört események során megmutatkozott, az alakulatnál a jobboldali revizionista nézetek fő képviselője I. rendű vádlott volt, de jelentékenyen hatása alá került II. rendű vádlott is." A preambulumban szereplő mondatok már előrevetítették, hogy a volt parancsnok csupán másodrendű szereplője lesz a darabnak, aki azonban „a kialakult helyzetet tudomásul vette, ellene nem lépett fel, és a 'forradalmi katonai tanács' által kiadott intézkedéseket esetenként jóváhagyta. Az ítélet harmadik pontja szerint: „a forradalmi katonai tanács, bár a parancsnokot formailag le nem váltotta, sőt parancsnoki minőségében egyes leváltását követelő tisztekkel szemben megerősítette ... ténylegesen sok esetben önállóan intézkedett, sőt annak irodájában külön telefonügyeletes szolgálatot szervezett..., amelyet kizárólag a forradalmi katonai tanács tagjai adtak." Pálinkásnak a jelentősebb események közül csupán Mindszenty felkísérésében és a nemzetőrzászlóalj szervezésében, illetve az azzal kapcsolatos felhívás megfogalmazásában volt egyértelműen meghatározó szerepe. Az ítélet azonban vádak egész sorában helyezi őt a középpontba: kezdeményezte a járási forradal224