Tyekvicska Árpád: Írások a forradalomról - Nagy Iván Könyvek 16. (Balassagyarmat, 2006)

A „TERV” ÉS VÉGREHAJTÓI. Katonák a megtorlás fogaskerekei között

A „Terv" és végrehajtói Rabságban A majd egy hónapos szünetben Rajos számára Garami letartóztatásának előkészítése és a Pálinkás elleni vizsgálat továbbvitele adott operatív feladatokat. A kihallgatások menetét követve némi képet kaphatunk a nyomozótiszt munkamódszeréről: az általa összegyűjtött és hozzá eljuttatott információk tömegéből kiválogatta a legfontosabbakat, bizonyára azokat, amelyek alkalmasnak tűntek arra, hogy a BHÖ által felsorolt ellenforradalmi bűntettek valamelyikének bélyegét rásüthessék. E halmaz absztrahálásával születhetett meg az a kihallgatási terv, amelyet kis túlzással - már a vádirat, illetve a későbbi ítélet vázlatának is tekinthetünk. Pálinkás március 8-i kihallgatása két taktikai célt is szolgálhatott. Részben elkészült „végre" a formális dokumentáció egy része Garami Lajos letartóztatásához, másrészt előkészítette Pálinkás pszichikai megdolgozását. Az őrnagy március elejéig úgy vélhette, hogy csak - a már annyiszor igazolt - Mindszenty-ügyben vizsgálódnak ellene, hiszen addigi vallomásai kizárólag erre vonatkoztak. Az újabb kihallgatások megingathatták addigi hitében, bár az őt meglátogató feleségének még azt mondta: „A kivizsgálásnak meg kell történni, és pro forma kapok két évet." (Az ügyészségi szakasz iratai között talált feljegyzés szerint a Minisztertanács Bejelentési Hivatala 1957. május 17-én küldte meg Pálinkásné beadványát a Katonai Főügyészségnek. Kelemen Géza százados május 22-én jelentette vissza, hogy „nevezett 1957. április 27-én férjével beszélgetést folytatott" az ORFK vizsgálati osztályán.)

1 Kérdés, hogy csak a katona természetes önfegyelme mondatta-e vele a biztató mondatot, vagy ekkor még valóban élt benne a hit a kisidőre. Március eleje után mindenesetre hosszú hetekre magára hagyták vívódásaival, őrlődésével. Rajos csupán május 7-én rendelte ismét maga elé. A jegyzőkönyvből, a kihallgató kérdéseiből látjuk, Pálinkással éreztették: komoly veszély fenyegeti. A nyomozó ekkor tárta elé első alkalommal valamelyik egykori beosztottja rá vonatkozó vallomását. Az általa felrajzolt kép és a más által elmondott terhelő mondatok fájdalmas ütközése egyszerre omlasztották össze addigi védelmi taktikáját, és ez bizonyára nem maradt hatás nélkül az őrnagy belső tartására sem. Talán nem is az állítások tartalma a lényeges e pillanatban, hanem a szembefordulás mindenkivel, annak érzete, hogy csak magát szabad védenie, mert bárhonnan, bárki részéről támadás érheti, hisz a régi kapcsolatok, viszonyok már nem érvényesek. Akik egykor barátok voltak, most talán már ellenségek lettek. És ne feledjük el, a maguk módján a többiek is hasonló gondolatokon töprenghettek, azon gyötrődve, hogy kihallgatóik kitől, honnan vehetik - gyakran legféltettebb titkaik ismeretéről árulkodó - kérdéseiket. Pálinkás Antalné levele anyósához. A másolat Macskásy Pál tulajdonában. Részleteit idézi: Gosztonyi Péter: Pálinkás (Pallavicini) Antal. In: Halottaink 1956 I. Budapest, Katalizátor Iroda, 1989.188. o. (Gosztonyi 1959 nyarára datálja a levelet.) 198