Tyekvicska Árpád: Írások a forradalomról - Nagy Iván Könyvek 16. (Balassagyarmat, 2006)

A „TERV” ÉS VÉGREHAJTÓI. Katonák a megtorlás fogaskerekei között

A „Terv" és végrehajtói Franka Tibor szerint „A feleség ekkor Pestre utazik, Simonffy [sic!] Albert katonai ügyész segítségét kéri. Az ügyész ötnapi keresés után bukkan Pálinkásra a salgótarjáni karhatalom fogdájában."

1 Az ügyészt feltehetően igen váratlanul érte, hogy vizsgálatának alanyát, tudta nélkül, letartóztatták. Jelentésében azt írja: a megyei főosztályon „az a vélemény alakult ki, hogy helyesebb, ha Pálinkás őrnagy ügyével az ügyészi szervek foglalkoznak". A röplapról beszélt Házival és Szabó Gábor alezredessel, a főkapitányság helyettes vezetőjével, de ők nem tudták felmutatni a corpus delictit. „Elmondták viszont, hogy egy megyei aktívaülésen azt felolvasták, és az súlyosan kompromittáló Pálinkás őrnagyra." Háziék szerint a röpcédula a pásztói járási rendőrkapitánynál, Rab főhadnagynál volt.

2 Simonfi Házival és Szabóval megállapodott abban, hogy „Pálinkást helyesebb onnan elvinni, és az ügyét a katonai ügyészség vizsgálja ki". December 30-án délelőtt az alezredes lement Pásztora, de Rabbal már nem tudott beszélni. így csak azt az üzenetet hagyhatta hátra, hogy a kapitány keresse őt és küldje utána a bizonyítékot. Délután pedig Salgótarjánban gépkocsiba szállt, és Pálinkást Budapestre, a Katonai Főügyészségre szállította. Ott szóban ismét kihallgatta az őrnagyot, aki elmondta neki, hogy valóban készített egy röpcédulát, mintegy kétszáz példányban, amivel a tartalékosokat akarták behívni, Garami is tudott róla, a tartalmát senki sem kifogásolta. Azonban, tárgyi bizonyíték nem lévén, Kispál alezredessel - a Katonai Főügyészség vezetőjével megbeszélve a dolgot, úgy döntöttek, hogy a törvényes fogva tartásnak nincs alapja, és ezért szabadlábra helyezik az őrnagyot, de ügyét tovább vizsgálják. Ugyancsak megbeszélték, és Simonfi javasolta is Pálinkásnak, hogy a HM-ben, Puszta vezérőrnagynál sürgősen kérje a leszerelését. 1956. december 31-én a határőrség lapjában megjelent Pálinkás Antal és a bíboros közös fényképe, az alábbi képaláírással: „Az ellenforradalmárok első feladata az volt, hogy kiszabadítsák Mindszenty hercegprímást, akit már nem is burkoltan vezérüknek kiáltottak ki. A 'kiszabadítok' élén a honvédruhába bújt ellenforradalmár, Pálinkás őrnagy állt, aki különben az 1919-es ellenforradalomban szerepet játszó Pallavichini [sic!] őrgrófnak a fia. A név, az változott, de az ember nem."

3 Második felesége szerint még ezt megelőzően a rétsági kapitányság mánybiztosról van szó, és az sem, hogy a katonai főosztály pontosan milyen szervet takar. - BURILLÁK A. 1989a. - BURILLÁK A. 1989b. 1 FRANKA T. 1989a. 2 Rab Márton volt a forradalom előtt a járási rendőrkapitány. November 5-én már ismét Rétságon találjuk (azelőtt iskolára volt vezényelve), ahol segíti Lánszkiék visszatérését a járási tanácsra. 3 Határőr, 1956. december 31. 4. o. 186