Tyekvicska Árpád: Írások a forradalomról - Nagy Iván Könyvek 16. (Balassagyarmat, 2006)

A „TERV” ÉS VÉGREHAJTÓI. Katonák a megtorlás fogaskerekei között

A „Terv" és végrehajtói Az ő helyében sokan a legkézenfekvőbb megoldást választva azonnal Nyugatra távoztak volna. Az őrnagy azonban már másnap a HM II. osztályához, tehát Selmecihez fordult, kérve az ügy kivizsgálását és saját szerepének tisztázását. Kézzel írott levelét nem csatolták a periratokhoz, a vizsgálati szakasz dossziéjában találtuk meg. A megjelent cikkel szemben állítja: „... nem volt tudomásom semmiféle Mindszentyvel kapcsolatos ellenforradalmi kísérletről, mert Pesten sem voltam addig, és az egész ügyet úgy tekintettem a Rajk- és Pálffy-rehabilitáció, Grősz-rehabilitáció után, mint jogtalanul elítélt ember szabadon bocsátását, és ebben véleményünk a parancsnokkal megegyezett... Politikai állásfoglalásom a szocialista népi demokrácia, és visszautasítom az újságcikk, származásommal kapcsolatos kombinációját. Sohasem tagadtam, hogy ki voltam. Én továbbra is elítélem az ellenforradalmi törekvéseket, egyszerűen azért is, mert nekem abból semmi jó sem származott volna. Kérem, hogy az ügyet vizsgálják ki minden oldalról."

1 Selmeci ekkor már valószínűleg ismerhette a történteket. Erre vall az is, hogy ahhoz a mondathoz, mely szerint „Az ezredparancsnok, Garami ezredes parancsot adott négy önként jelentkező tisztnek: Stift főhadnagy, Tóth főhadnagy, Galajda hadnagy, a negyedikre nem emlékszem...", Selmeci - egyébként tévesen - tollal odaírta: „Petrovics százados a 4. tiszt neve." Tisztázatlan, hogy a katonai elhárítás vezetője miért döntött úgy, hogy nem indít az ügyben nyomozást, mindenesetre a Legfőbb Ügyészséghez utasította a törzsfőnököt. Az ügyészségi szakasz aktái őrizték meg Pálinkás ide benyújtott, november 28-án kelt beadványát.

2 Mint abból kiderül, az őrnagy tisztában volt az ellene emelt vádak súlyával. Meg is jegyzi: annak bélyege nemcsak hogy további katonai szolgálatát, hanem a polgári életben való elhelyezkedését is lehetetlenné teszi. „Én a húsz nap alatt Rétságon tartózkodtam, és igyekeztem a kormány által kiadott intézkedések alapján megszilárdítani a helyzetet az alakulatnál" - írja. A beadvány végén tesz egy homályos utalást arra is, hogy szerinte „az egész ügy felvetésének személyi kérdések az okai". Itt valószínűleg a Garamicsoportra, vagy személy szerint magára a parancsnokra gondol. A periratokból jól látszik, hogy - okkal vagy ok nélkül - mindkettejüknek szilárd meggyőződése volt, hogy a másiknak köszönheti szomorú sorsát. Garami később „egyes rosszindulatú személyek valótlan állításának" tudta be őrizetbe vételét. Pálinkás özvegye a december 26-i letartóztatással kapcsolatban jegyzi meg: „Ekkor vált világossá előttünk, hogy Garami és néhány embere állhat az ügy hátterében." Nem tudjuk, hogy az ezredes valóban tett-e lépéseket az őrnagy eltávolítására a hadseregből. Egyik későbbi beadványa szerint: „a megbízható kommunistáknak egyöntetűen az volt akkoriban az állásfoglalása, hogy Pálinkást és társa1 ÁBTL V-147842. 306. o. - FRANKA T. 1989a. 2 KFÜ Bf. 092/1957. Pálinkás Antal 1956. november 28-i kérelme. 182