Tyekvicska Árpád: Írások a forradalomról - Nagy Iván Könyvek 16. (Balassagyarmat, 2006)

A „TERV” ÉS VÉGREHAJTÓI. Katonák a megtorlás fogaskerekei között

Katonák a megtorlás fogaskerekei között Rétsági tartózkodásakor már Váradi Gyula is érzékelte, hogy az egység parancsnoka és törzsfőnöke között erősen megromlott a viszony. Váradi szerint látszott, „hogy mind a ketten igyekszenek a felelősséget a másikra hárítani".

1 Később Garami úgy nyilatkozott kettejük kölcsönös ellenszenvéről, mint ami már a forradalom előtt is meghatározta viszonyukat. „Nem voltunk puszipajtások, hazudnék, ha azt mondanám. Pedig 1950-től együtt szolgáltunk" - mondta Nagy-Kristóf Attilának 1989-ben. „Osztálybeli különbségek voltak közöttünk, én egy munkásember voltam, ő egy őrgróf volt. Mindig azt éreztem, és ő is azt mutatta, hogy valaki." Garami, mint parancsnoka, pontosan ismerte Pálinkás származását, múltját. Lehetséges, hogy a két személyiség, magatartásforma közötti távolság már a forradalom előtt is idegenséget teremtett (1954-ben, amikor Pálinkást rendfokozatában visszavetették, Garami Lajos volt a becsületbíróság elnöke!), ám ez semmiképp sem öltött olyan mély, nyílt és látványos formát, mint sajnálatos módon épp a megtorlás napjaiban. Erre vall az a tény is, ahogyan Váradi jellemezte viszonyukat: amikor a rétsági iskola ezredtörzsfőnöki posztja megürült, akkor Pálinkást a szovjet tanácsadó és a parancsnok javaslatára nevezték ki a beosztásba, és 1956 őszén szintén az ő egyetértésével erősítették meg abban. Váradi úgy tudta, hogy Garami meg volt elégedve az őrnaggyal, elismerte katonai tudását és rátermettségét. „Közöttük ellentét csak az ellenforradalmi események után támadt."

2 Szembenállásuk azonban nem csak kettejük ügye volt. Köréjük csoportosulva a tiszti állomány két részre szakadt. Decemberre nyílttá váltak a személyes harcok és megindult a kölcsönös kiszorítósdi. Megbízható források híján nem tudjuk pontosan rekonstruálni a csoportok összetételét, az ide- vagy odatartozás meghatározó motívumait. Lehet, hogy azok nem is voltak lehatárolva, még inkább, hogy tagjaikban sokszor nem is a ki mellett, hanem inkább a ki ellen kérdése dominált. A megosztottság legfontosabb elemévé valószínűleg a két tiszthez való személyes viszony vált. Nem csak az ezredes látta a volt őrgrófot olyannak, mint amilyennek a fent közölt idézetben leírja. Példa erre Devcsics Miklós 1989-es visszaemlékezése: „... Pálinkás nem volt szimpatikus, mert nagyon fensőbbségesen viselkedett, nem nagyon volt segítőkész. Tett is egy megjegyzést, azt, hogy ő a kommunistáknak nem segít."

3 Feltehetőleg a Garami-csoport meghatározó személyiségei Kelédi Béla, a politikai helyettes és Petrovics József százados voltak. Feltűnő, hogy 1957. január 1 Periratok, 393. o. 2 NAGY K. A. 1989. - KFÜ Bf. 092/1957. 1964. május. 18-i perújítási kérelem. - KŐ NAGY 1991. II. - Periratok, 393. o. 3 FRANKA T. 1989b. 177