Tyekvicska Árpád: Írások a forradalomról - Nagy Iván Könyvek 16. (Balassagyarmat, 2006)
A BÍBOROS ÚTJA. Mindszenty József kiszabadulásának története
Mindszenty József kiszabadulásának története Garami távozását követően Pálinkás őrnagy vette át a parancsnoklást. Az egymást váltó küldöttségek után telefonhívás érkezett a Katonai Főügyészségről. Kapfinger százados, az ottani forradalmi katonatanács tagja felajánlotta, hogy egy Mercedes típusú gépkocsival ők is részt vesznek Mindszenty Budapestre szállításában. Kapfinger Tibor századost október 30-án választották a Katonai Főügyészség forradalmi tanácsába. Mindeddig tisztázatlan, hogy kitől, honnan, de aznap éjjel a Legfőbb Ügyészség forradalmi tanácsának bent tartózkodó tagjai (a katonai ügyészség részéről ide Kapfinger és Kovács István voltak delegálva) 1 egy telefonhívásból értesültek arról, hogy Mindszenty őrzését az ávós őrség beszüntette és a főpap Rétságon tartózkodik. A polgári ügyészek - a váciak értesítése után - tudatták a hírt a katonai ügyészséggel, ahol az a vélemény alakult ki, hogy gépkocsival ki kell menni a bíborosért, és Budapestre kell szállítani. A főügyészség vezetője, Kispál ezredes azonnal intézkedett megfelelő jármű beszerzéséről (az útra ugyanis annyi vállalkozó volt, hogy a főügyészség egyetlen gépkocsija kevésnek bizonyult). Indulás előtt azonban némi vita támadt az ügyészek között, így Kapfinger felhívta Rétságot, és beszélt Pálinkással (valószínűleg ő értesítette a váci püspöki hivatalt és a város polgármesterét is). Kiderült: semmi szükség a közreműködésükre. Néhányan, ennek ellenére, Kovács Imre vezérkari őrnagytól gépkocsit szerezve, útnak indultak. Azonban Dunakeszinél nem jutottak tovább, mert az utat lezáró forradalmárok ávósoknak nézték és pár órára őrizetbe vették őket. 2 -, kisebb pontatlanságokkal: pl. a Horváthot kísérő páncélkocsit ÁVH-snak véli, Pálinkás a HM-et hívta fel, „mert Mindszenty velünk, újpestiekkel akart jönni. ... Pálinkás megkérte az újpesti egység parancsnokát, hogy hadd jöhessen velünk Budapestre" stb. Ugyancsak Hornyák jelentette meg a „Tankokkal Mindszentyért" című füzetet, melyben közli a Kosa Pál és társainak ügyében hozott ítélet azon részletét, mely a Budapestre szállítás körülményeivel foglalkozik. Az ítélet vonatkozó részét - forrásmegjelölés nélkül - közli még: KŐ - NAGY 1991. III. - A feldolgozások közül csupán Bili Lomax könyvét említjük (Magyarország 1956. Aura Kiadó, 1989.157-158. o.). A Lomax könyvéhez lábjegyzeteket fűző Krassó György szerint Mindszentyt „munkások szabadították ki". Nem ismerjük Krassó forrását, de leírásában több pontatlanság van: pl. szerinte az újpestiek a Budapest felé igyekvő páncélautót is feltartóztatták. Érdekes azonban a következő mondata: „Közben azonban a Honvédelmi Minisztériumból - az újpestiektől megtudott adatokat felhasználva - telefonon utasították Pálinkás Antal őrnagyot, a rétsági páncélos egység parancsnokát arra, hogy menjen a közeli Felsőpeténybe, és vigye magával Mindszentyt Rétságra." - Periratok, 52., 85., 98., 116145., 216-232., 238., 323., 340-344., 366., 434., 601. és 681. o. 1 A Legfőbb Ügyészség forradalmi tanácsára lásd: Zinner Tibor: A kádári megtorlás rendszere. Budapest, Hamvas Intézet, 2001.176-178. o. 2 HL HM Titkárság 0554/1958. sz. 3. sz. melléklet. 141
