Tyekvicska Árpád: Írások a forradalomról - Nagy Iván Könyvek 16. (Balassagyarmat, 2006)

HELYI FORRADALOM I. Társadalmi önszerveződés a Rétsági járásban 1956-ban (Kutatási összegzés)

Társadalmi önszerveződés a Rétsági járásban 1956-ban Bizonyos életkorok és foglalkozási típusok - eltérő okokból - is magasan reprezentáltak a résztvevők között. 1956-ot a köztudat az ifjúság forradalmaként őrizte meg. Forrásaink valóban tanúskodnak a fiatalság magas presztízséről, kezdeményező erejéről, az eseményekben való aktív részvételéről. Am falusi viszonylatban ezt a képet színeznünk kell, és párhuzamba állítanunk azzal a sajátos értékrenddel, mely az egyének cselkedeteit is meghatározta. Ilyen értékmérő lehet - az egyén képességein kívül - a házasság, amely a közéletben való részvétel küszöbét is jelentette egykor. Bizonyára ebből is adódik, hogy míg a nagy tömegjelenetekben, a felvonulások, jelképrombolások során - és ebből következően a megtorlás áldozatainak sorában - gyakorta találkozunk fiatal, nőtlen férfiakkal, a választott vagy kinevezett tisztségek betöltői között - községenként változó arányban - már túlsúlyba kerültek a családos, többnyire egy-két gyermeket nevelő személyek. A szereplők csoportjában egyes foglalkozások képviselői több okból is lehetnek felülreprezentáltak. A néhány nagyobb budapesti, dunakeszi vagy váci vállalatnál dolgozó ingázók önmagukban is szorosabb közösséget képeztek, emellett már az események kezdetén megbízható és friss információkkal rendelkeztek. Bizonyos foglalkozásoknál a szakmai tradíciók is a fokozott részvételt segíthették (pl. a jól szervezett, sajátos öntudattal rendelkező vasutas-társadalom esetében). Az események tagolását tekintve négy, karakterében és tartalmában eltérő szakaszt különíthetünk el: szerveződési-demonstrációs szakaszt, választási szakaszt, működési szakaszt és a kettős hatalom időszakát. A szerveződési-demonstrációs szakaszhoz a forradalom első, kezdeti cselekménysorai tartoznak. A szomszédos községek hatással vannak egymásra, de az események nem gyűrűzve, hanem itt is mozaikszerűen terjednek. Ide tartoznak az első esték ablakzörgetései, kazaltüzei, illetve a információk terjedésének, ezáltal a résztvevők motiválódásának már leírt, többnapos folyamata. A következő lépcsőt az állami- és pártszimbólumok megsemmisítése jelenti. E cselekvéssorban általában - bár korántsem mindig - fiatalemberek vesznek részt, a forradalom első napjait közülük többen a fővárosban élték meg. A mintakövetés már leírt sajátosságai és helyzetei (többnyire a kocsmai beszélgetések, az átélt és a közösségnek átadott élmények újrajátszása, másolása) még inkább a spontaneitást hordozzák. Gyakori kép a kocsmából az utcára vonuló fiatalság, amely leveri az intézmények tábláit, a vörös csillagokat, letépi a vörös zászlót, ledönti a szovjet emlékművet. Sajátos demonstrációs forma volt a könyv- és iratégetés. Bár nemegyszer fölvetődik itt is az alkohol hatása, e cselekményeknek mégis praktikus tartalmat és jelképi értéket kell tulajdonítanunk. A beadási iratok megsemmisítése inkább az adminisztráció visszaállításának lehetetlenné tételét célozta, mintsem valamely bosszúfolyamat részét képezte. Ugyanígy a mozgalmi könyvek égetésének rend13