Tyekvicska Árpád: Írások a forradalomról - Nagy Iván Könyvek 16. (Balassagyarmat, 2006)
A BÍBOROS ÚTJA. Mindszenty József kiszabadulásának története
Mindszenty József kiszabadulásának története Vajtai szerint Garami Janecskó telefonja után hívatta fel a Minisztertanácsot azonban ő maga a telefonálás alatt nem tartózkodott a parancsnoki irodában. 1991-ben így emlékezett vissza a történtekre: „1956-ban főhadnagyként ültem abban az irodában, ahová tiszttársam, Galajda Béla október 30-án délután belépett, miután az a bizonyos telefonbeszélgetés lezajlott Budapesttel. Nem voltam jelen a telefonbeszélgetéskor, de később elterjedt, hogy feltárcsázták a Minisztertanács számát, amit egy nappal korábban, halaszthatatlan ügyek orvoslása céljából mondott be a rádió, és azt a választ kapták, hogy a saját igényének megfelelően kísérjék Mindszentyt Esztergomba vagy Budapestre. Galajda odaszólt hozzám: - Na, nem jössz Mindszentyért? Nem jössz velem? - Miért, mi történt? - S akkor elmondta, hogy a parancsnok megbízta Mindszenty behozatalával, és önként jelentkezőket vehet maga mellé. - Dehogynem! - válaszoltam. Égett mindenki a tettvágytól..." 1 A parancsnok azt erősítette, hogy először a HM hívásával próbálkoztak, azonban nem kaptak vonalat. Ennek némileg ellentmond Váradi Gyula, a páncélos-parancsnokság egykori vezetője, aki egyik kihallgatása során azt állította, hogy a telefon-összeköttetés mindvégig ép volt az alakulatokkal, a telefonnál általában Balogh Imre alezredes, törzsfőnök tartózkodott. Ennek ellenére valószínű, hogy harmincadikán a rétságiak megpróbálkoztak a kapcsolatteremtéssel, de a HM-ben ekkor már nehéz lett volna bárkit is elérni, hiszen a hívás körülbelül abban az időben történhetett, amikor az egész minisztérium a Katonai Tanács este nyolc órakor kezdődő ülésére készülődött, ahol éppen Váradit választották elnökké. A sikertelen próbálkozás után kerülhetett sor annak a telefonszámnak a tárcsázására, amelyet állítólag előző nap a rádió mondott be, hogy azon Maiéter ezredes jelentkezzen. Garami szerint a Minisztertanácson vették fel a telefont. Kihallgatásai során a parancsnok - talán tudatosan - nem nevezte meg a beszélgetőpartnerét („Sajnos nem jegyeztem meg a nevét" - mondta). Csupán a tárgyaláson - tehát már Hámori Zoltánnak, a Tildy-titkárság vezetőjének a vallomását ismerve - állította azt, hogy harmincadika estéjén vele beszélt. Hámori azonban július 31-i kihallgatása, illetve az elsőfokú tárgyalás során is határozottan állította, hogy őt Pálinkás őrnagy hívta. A helyzetet bonyolítja, hogy Garami Lajos az 1990-es évek közepén adott nyilatkozataiban következetesen úgy emlékezett, hogy az Állami Egyházügyi Hivatalt hívta fel K-telefonon, és itt beszélt Hámorival, ami teljesen lehetetlen (a Hivatal elnöke ekkor már egyébként is az újpesti nemzeti bizottság fogságában volt). 2 Úgy látszik, a tényeket már a vizsgálat során sem sikerült tisztázni, és talán ezért történt meg az, hogy a Garami-telefon említése, amely pedig fontos 1 KŐ - NAGY 1991. 1.10. o. 2 Uo. 135
