Tyekvicska Árpád: Írások a forradalomról - Nagy Iván Könyvek 16. (Balassagyarmat, 2006)

HELYI FORRADALOM I. Társadalmi önszerveződés a Rétsági járásban 1956-ban (Kutatási összegzés)

Helyi forradalom I. érzelmi, indulati, szolidaritási helyzetek alakultak ki. Különösen fontosakká váltak azok a sérelmek, amelyek egy-egy személy, csoport, rokonság elhelyezkedését változtatták meg a helyi társadalom szerkezetében. A világháború utáni bő évtized ilyen pozícióváltások sorozatát hozta. A szovjet megszállást követően a nemzeti bizottsági és képviselő-testületi helyek pártok szerinti megosztásának kényszere már önmagában is fölborította a közéletiség addigi rendjét, megváltoztatva a helyi konszenzusalkotás alapjait, a vallások, famíliák, településrészek közötti, a vagyoni helyzet szerinti fölosztást, képviseletet, új arcokat, családokat, szereplőket hozva a közéletbe. A második átrétegződés a koalíciós időszakhoz köthető, fő jellemzője a nem kommunista szereplők fokozatos - falvanként eltérő intenzitású - kiszorulása a vezető testületekből. A harmadik, korszakot záró küszöböt az első tanácsválasztások jelentik. A váltás módja, mértéke itt is falvanként eltérő volt. A járás egyes községeiben szinte lefejezték az addigi elitet, a tanácselnököt és titkárt is többnyire északnógrádi bányászfalvakból importálva, míg más településeknél bizonyos kontinuitást, a hagyományos rendezőelvek látens továbbélését fedezhetjük fel. Az '50-es évek az átrétegződések sorozatából álltak. A forradalomig eltelt hat év helyi szinteken is tele volt „sikertörténetekkel" és kettétört karrierekkel, jóhiszemű szerepvállalásokkal és önként választott, vagy épp kényszerű visszavonulásokkal. A falusi társadalom tradicionális értékrendjének, gyakran századok alatt kialakult pozíciórendszerének - amelyben az egyén, a rokonsági és egyéb érdekcsoportok egyaránt meghatározott rend szerint helyezkedtek el - a felrúgása együtt járt a személyes és közösségi igazságérzet durva megsértésével. így 1956 helyi forradalmaiban a tradíciókon alapuló egyéni és csoportos értékkeresésnek meghatározó szerepe volt. A falusi társadalom olyan régi dinamikai tényezői pedig, mint a vallási hovatartozás, a rokoni szolidaritás vagy a közéleti hagyományok, az események kezdetétől kitapintható szerephez jutottak. Az egyén számára különösen fontos motiváló tényezőnek bizonyult az életútban megélt személyes, politikai jellegű pozícióvesztés. Egykori képviselő-testületi tagok, pártvezetők gyakori szereplői voltak mind az '50-es évek kisebbnagyobb konfliktusainak, mind pedig a forradalom eseményeinek. A személyes térvesztés, esetleges üldöztetés a rokonság egészét tekintve is motiváló tényezővé vált: a hátrányt, sérelmet szenvedettek gyermekei, közeli rokonai nemegyszer váltak részeseivé a helyi történéseknek. A strukturális meghatározottságok felemlítése mellett azonban azt is fontos hangsúlyoznunk, hogy a személyes képességek, a habitus, a helyzet- és kapcsolatrendszer, és nem utolsósorban az események spontaneitása „struktúrákon kívüli" vagy „motívumok nélküli" szereplők tucatjait állították az események gyújtópontjába. 12