Tyekvicska Árpád: Írások a forradalomról - Nagy Iván Könyvek 16. (Balassagyarmat, 2006)
A BÍBOROS ÚTJA. Mindszenty József kiszabadulásának története
Mindszenty József kiszabadulásának története 1956. október 30. alapvető változásokat hozott az ezred életében. 15 óra körül érkezett meg Kánya vezérőrnagy parancsa, amely elrendelte, hogy az alakulatoknál forradalmi katonai tanácsot kell választani. A parancs értelmében kilenc-tizenegy tagú testület feladatát a távirat „a forradalom vívmányainak biztosításában" jelölte meg. A szervnek a parancsnok mellett kellett működnie, a parancsnok nem volt taggá választható. Ha a két fél között nézetkülönbség merült fel, akkor a felsőbb katonai szervhez kellett fordulni (a rétságiak esetében a páncélos-parancsnoksághoz, személy szerint Váradi Gyula vezérőrnagyhoz). Garami a kultúrteremben gyülekeztette az állományt, majd felolvasta az intézkedést. Az alegységek, saját elhelyezési körleteikbe vonulva, titkosan két-két tanácstagjelöltet választottak, akiket azután az alakulat újabb állománygyűlésén hagytak jóvá. Pálinkás Antalt - többek között - az ezredtörzs jelölte a tanácsba. Rajta kívül tagok lettek még: Stift Róbert és V. Kiss Gyula főhadnagyok, Bazsek József hadnagy, Ozsváth Pál és Végeli András törzsőrmester, Szekszárdi őrmester, Czakó és Szlukovényi tizedesek és egy Muzs nevű honvéd. A választás után a tanács azonnal összeült és Pálinkást elnökké, míg Stiftet a helyettesévé választották. Ekkor döntötték el, hogy határozatban üdvözlik a hadsereg forradalmi tanácsát, amelyet egy küldöttség visz fel Budapestre. Először Pálinkás, Garami és Stift ment volna, de a törzsfőnök felvetette, hogy nem hagyhatja el egyszerre mind a két parancsnok a laktanyát, így az ő helyére Végeli törzsőrmestert jelölték. Még a választás közben két újabb távirat érkezett az ezredhez. Az egyikben - Kána vezérőrnagy aláírásával - azt közölték, hogy a Honvédelmi Minisztériumban leváltották a „visszahúzó erőket", Hazai Jenőt és társait. A másik távirat pedig elrendelte a szovjet tanácsadó átadását a legközelebbi szovjet egységnek. Garami értesítette is a „tadót", hogy készülődjön, de az - állítólag a tolmácsa és egy másik tiszt biztatására - eltávozott a lakásáról, és az éjszakát valahol a határban töltötte. így Garamiék nélküle indultak Budapestre. (Másnap Kirienko visszajött és elnézést kért a parancsnoktól. Garami - Szabó Géza főhadnagy és felesége társaságában, akik, lévén az asszony orosz származású, szintén a szovjet egységhez kívántak távozni - november l-jén vitte el Pavel Pavlovicsot a dunakeszi-alagi szovjet egységhez. Az út meglehetősen kalandos események közepette zajlott: Szabóékat végül a szovjetek nem vettek át. Csomagjaikat az újpesti felkelő elkobozták, Garamit pedig órákig az újpesti tanácsházán tartották.) A katonai tanács megválasztása és első ülése után - elmondása szerint - Pálinkás a többieknél kicsit később indult fel a parancsnoki irodába. Felérve már csak annyit látott, hogy négy izgatott tiszt tiszteleg Garami előtt, majd sarkon fordulva elhagyják a parancsnoki szobát. Felsőpeténybe indultak, Mindszenty bíborosért. 125
