Tyekvicska Árpád: Írások a forradalomról - Nagy Iván Könyvek 16. (Balassagyarmat, 2006)
A BÍBOROS ÚTJA. Mindszenty József kiszabadulásának története
Mindszenty József kiszabadulásának története Később, az ellenük folyó eljárás során, Garami Lajos és Pálinkás Antal egybehangzóan állították, hogy a rendőrkapitány akkori elmondása szerint a főosztály olyan utasítást adott, hogy a vegyes, katona-rendőr-nemzetőr járőrök felállítása mellett meg kell választatni a különböző forradalmi tanácsokat is. A két álláspont szembesítése nem hozott eredményt. Nincs arra vonatkozóan forrásunk, hogy pontosan miként formálódott meg a döntés, de október 29-e hajnalán az ezred vezetése a laktanyába hozatott több rétsági lakost, főként a tömegszervezetek és a pártbizottság vezetőit, tanácsi dolgozókat, és Garami irányításával együttesen megválasztották a Járási Ideiglenes Forradalmi Nemzeti Tanácsot. Elnöke dr. Lukáts Iván orvos, a népfront járási elnöke, alelnökei dr. Haniszkó Kálmán, dr. László Tibor, Kovács Ferenc, titkára Sztrányai Miklós és Bolcsó Pál lettek. A karhatalom parancsnoka, akárcsak Lánszki „forradalmi tanácsában", Garami Lajos maradt. Az új forradalmi szerv összetételét szemlélve, a megelőző Lánszki-féle tanácshoz képest, a legszembetűnőbb változás a sokak által gyűlölt járási tanácselnök kimaradása, illetve a pártbizottság vezetőinek bekerülése volt. A valóságban azonban, a választott vezető tisztségviselők névsorát szemlélve, azt mondhatjuk, hogy az egyfajta szakszerűsödést mutat. Lukáts és László orvosok voltak, Haniszkó, Bolcsó és Sztrányai a háború előtti közigazgatáson nevelkedett hivatalnokok, akik megválasztásával a járás operatív vezetése egy nem kommunista - a járási tanács fiatal és bigott párttagjaival személyes konfliktusban lévő - csoport kezébe került. A járás erőviszonyait mindvégig jellemezte az ezred vezetésének lendítő és meghatározó szerepe. A közeli Balassagyarmattól eltérően - ahol „az államhatalom teljes gyakorlását" átvevő forradalmi tanács a határőrséget is a saját irányítása alá tudta vonni - Rétságon a laktanya elkülönült intézkedési egység maradt, szoros kapcsolatot tartva a civil forradalmi szervezetekkel, elsősorban a nemzetőrség felfegyverzésének, illetve harmincadika után a közös karhatalom megszervezésének ügyében. (Október 30. - az egységes karhatalom megalakulás után - Pálinkás kezdeményezésére járási nemzetőrzászlóalj szervezését határozták el. A szervezésére az őrnagy november 2-i balassagyarmati útja után került sor, ahonnan a dolog „ideáját" hozta. Balassagyarmaton, a városi-járási forradalmi tanács kezdetben egy egész ezredet akart szervezni, és csak a lehetőségek kényszerítő tudomásulvétele után döntöttek egy zászlóaljnyi erő mellett. A gyarmati utat megelőzte egy beszélgetés Kelédi Béla őrnaggyal, akit 31-én hajnalban Garami hozott fel a Sztálin Akadémiáról. Kelédi megmutatta Pálinkásnak a Budapesten kiállított nemzetőr igazolványát és a Magyar Honvéd egyik számát, mely a nemzetőrség szervezéséről is írt. Pálinkás november másodikán állítólag ismertette ötletét Garamival, aki beleegyezett a szervezés megindításába, annál is inkább, mert a különböző civil szervezetek sorra a hadseregtől kértek segítséget, amit, az alacsony jelen lévő létszám miatt, az ezred csak 121
