Tyekvicska Árpád: Írások a forradalomról - Nagy Iván Könyvek 16. (Balassagyarmat, 2006)

HELYI FORRADALOM I. Társadalmi önszerveződés a Rétsági járásban 1956-ban (Kutatási összegzés)

Társadalmi önszerveződés a Rétsági járásban 1956-ban Vác) esemény- és cselekménysorai már önmaguk is a pesti történések nagyrészt spontán fejlődését követték. A falvak forradalma pedig mindkét forrásból merített. A mintaközpontokban megforduló falusiak élénk figyelemmel kísérték a történteket, vagy maguk is részt vettek azokban. Számosan voltak közöttük a főváros nagyüzemeiben többnyire falvanként, csoportosan dolgozó vagy tanuló fiatalok, akik munkahelyük, munkásszállásuk átpolitizált, forradalmi légkörét és élményeit osztották meg itthoni barátaikkal, ismerőseikkel. Az előadások helyszíne nemegyszer az italbolt volt, mely hajdan a közélet fontos színhelyeként működött, és csak az '50-es évek lefojtott légkörében vált szinte kizárólag a szórakozás és az alkoholizmus helyszínévé. A forradalom napjaiban a régi funkciók költöztek vissza az intézmény falai közé. Az átélt események újragondolásától (és nemegyszer a poharazgatástól is) hevülő szemtanúk - előadva élményeiket, a figyelem középpontjába kerülve a történteket gyakorta kiszínezve -, lassanként önkéntelenül is egy követendő eseménysor leírását adták át társaiknak. Október 29-ig a falvak többsége csupán a forradalom kezdeti cselekvéssorait, a felvonulást, a jelképek leverését, ledöntését élte át. Az események dinamikájában - a nyilvánvaló és természetes eltérések mellett - fellelhetők általánosítható momentumok is, bár a formai azonosságok mögött gyakorta eltérő okokat és indítékokat találunk! Az első hírek és élmények családi-rokonsági, baráti és munkahelyi csoportokban terjedtek, s lassan az egész közösség élményévé váltak, rögzültek és tudatosultak. Ennek a folyamatnak a legfontosabb fórumai - a család belső teréből kilépve - a csoportos találkozási lehetőségek, például a járásszerte gyakorta tapasztalt borházi összejövetelek, az ún. „kupaktanácsok" vagy a csoportos rádióhallgatások. Ehhez járultak a falusi közéletiség hagyományos fórumai: a már említett utcai, kocsmai beszélgetések, a rokonságokat és ismerősöket összefogó templomi istentiszteletek, és - ahol ilyen egyáltalán létezett - a munkahelyi gyűlésezések, véleményalkotások. Az információk szétterjedése egyben a dolgokkal kapcsolatos közös normák megformálásának is a folyamata. Ennek kiteljesedését egy-egy nagyobb tömegdemonstráció jelentette, amelyen a falu meghatározó része jelen volt, ismerte szervezőit, vezetőit, lehetőséget kapva a forradalommal való azonosulásra és annak kifejezésére. Az egyes közösségek - a szerkezeti, mennyiségi különbségek mellett - meglehetősen eltérő konfliktustömeggel érkeztek a forradalom küszöbéhez. Az '50-es évek nemcsak anyagi-gazdasági, illetve szabadságjogi természetű intézkedésekkel sújtották a falvak lakóit, hanem sebet ejtettek a mentális szféra számos területén. Ezek szinte községenként változtak, a társadalomszerkezettől, a helyi vezetők származásától, habitusától, a felmerülő konfliktustípusoktól, vagy épp a tanácstestületek összetételétől függően. Ebből adódóan igen eltérő 11