Tyekvicska Árpád: Írások a forradalomról - Nagy Iván Könyvek 16. (Balassagyarmat, 2006)

A BÍBOROS ÚTJA. Mindszenty József kiszabadulásának története

Mindszenty József kiszabadulásának története Az ezred vezetése a szervezett rádióhallgatás, újságok, az alakulathoz vagy a községbe érkezők elmondásai és a - mindvégig megbízható hírláncként mű­ködő - vasúti telefonhálózat alapján igyekezett tájékozódni az eseményekről. Az őrnagy későbbi vallomása szerint a Honvédelmi Minisztériumból októ­ber 24-én jött az első parancs az ezredhez, melyben közölték, hogy a honvédel­mi miniszter által elrendelt parancsnoki értekezlet elmarad. Másnap elrendelték a címer nélküli nemzeti zászlók kitűzését és a sapkajelvény kicserélését nemze­tiszínű szalaggal. A parancsot Tóth Lajos vezérőrnagy írta alá. A laktanyában ekkor vették le a vörös csillagokat. 1 A következő két napban jött az a parancs, amely a pártfunkcionáriusok és családtagjaik védelméről rendelkezett a lakta­nyában. Ekkor érkezett Bata megkésett utasítása is, amely még ellenforradalom­ról beszélt és az utak elzárását, a helyőrségek védelmét, igazoltatást és lefegy­verzéseket rendelt el. 2 Ennek megfelelően egy harckocsizó szakasz és az őrzász­lóalj lezárta a főutat Rétság északi és déli részén. „A parancs szerint minden eszközt igénybe lehetett venni..." Óvintézkedésként őrséggel biztosították a pártbizottságot és más középületeket. E napon kapta az ezred az első közvetlen híreket a budapesti eseményekről: hajnalban néhány harcos kíséretében megérkezett az alakulathoz Katona száza­dos „sapkarózsa nélkül, piros-fehér-zöld szalaggal a sapkáján, forradalmi han­gulatban és röpcédulákkal felszerelve". 3 Másnap este a déli csoport elfogott és a laktanyába kísért ötven-hatvan, te­herautókon érkező - főként felsőgödi és budapesti - fiatal munkást és egyete­mistát, akik a salgótarjáni szénmedence felé igyekeztek, és Diósjenőn keresztül érkeztek a járási székhelyre. Letartóztatták őket, a velük hozott többezernyi röplapot elégették, és mindnyájukat az alakulat kultúrtermébe zárták. Kezdet­ben szoros, majd napról napra lazuló őrizetben voltak, az első napok után gya­korlatilag már szabadon mozogtak a laktanyán belül, sőt egy forrás szerint ők rombolták le a laktanyában lévő felszabadulási emlékművet is. Többségüket, miután a járási osztály ÁVH-s nyomozói felvették személyi adataikat, a páncé­los-parancsnokság ügyeletes tisztjének parancsára október 29-én felvitték Duna­keszire és Budapestre. Az elfogott fiatalok között volt Marton Mihály, az ÁVH gépkocsivezetője, diósjenői lakos, akinek rokonsága másnap reggel a hírre mozgósította a közeli 1 Az ügyészi kihallgatáson Pálinkás Antal lehetségesnek tartotta, hogy ez az utasítás csak október 28-29-én érkezett. 2 Periratok, 70. o. - KFÜ Bf. 092/1957. Pálinkás Antal 1957. július 25-i kjkv. 3 Az ezredhez többször érkeztek vissza a forradalom alatt eltávozásról vagy vezénylés mi­att tisztek, katonák. Október 28-án például Galajda Béla hadnagy egyik beosztottja, Toldi Zoltán hozott hírt, hogy Beregszász irányából szovjet tankok özönlenek az országba. Ga­lajda a hírt a tiszti állomány aznapi eligazításán is felvetette. ÁBTL V-147842. 302. o. ­KFÜ Bf. 092/1957. Pálinkás Antal 1957. július 25-i kjkv. - Periratok, 601. o. 115

Next

/
Thumbnails
Contents