Tyekvicska Árpád: Írások a forradalomról - Nagy Iván Könyvek 16. (Balassagyarmat, 2006)

A BÍBOROS ÚTJA. Mindszenty József kiszabadulásának története

A bíboros útja szabadon bocsátásáról szóló hírek múlt éjjel nagy örömet váltottak ki XII. Pius pápa közvetlen környezetében, de a vatikáni államtitkárság nem rendelkezett saját információkkal."

1 Nagyot a bíboros ügyének megoldására sarkallta Horváth János, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke is. Horváth - bizonyára a felsőpetényi államvédelmi őrségtől - pontosan tudta, hogy Mindszenty ott-tartása hamarosan lehetetlenné válik. Valószínűleg október 28-án, Balogh Józsefnén, Nagy Imre titkárnőjén keresztül többször üzent a miniszterelnöknek, megemlítve azt is, hogy a lengyel kormány visszahelyezte egyházi jogaiba, és teljes rehabilitációban részesítette Stefan Wyszynski bíborost, aki lojálisán viselkedik Gomulkával szemben. Az üzenet nem érte váratlanul a miniszterelnököt, aki már ismerte a problémát, ám titkárnőjének csupán annyit válaszolt: „... tudja maga jól, hogy amíg a párt nem hoz határozatot, addig én nem foglalkozom ezzel a dologgal."

2 Nagy Imre - későbbi vallomása szerint - Horváth hívása után megbeszélte a dolgot a pártvezetés több tagjával, állítólag Kádárral és Kiss Károllyal is: „... megtárgyaltuk, hogy mit lehet csinálni az ügyben. Az én álláspontom az volt, hogy Mindszentyt sürgősen el kell onnan hozni." A többiek is tudták: „... mennyire káros lenne az, hogy ha Mindszentyt a tömeg szabadítaná ki, és a tömeg hátán jönne fel Budapestre, és nem pedig mi hozzuk fel."

3 Ekkor, a „megfelelő apparátuson" - nyilván Münnich Ferencen - keresztül azt az utasítást adták a felsőpetényi államvédelmi őrségnek, hogy a bíborost szállítsák fel Budapestre. Ezt azonban a főpap ellenállása lehetetlenné tette. A miniszterelnök az eset után Horváthot Felsőpeténybe küldte, hogy tárgyaljon a prímással és próbálja meg önkéntes távozásra bírni. „Helyes lenne, ha az anyjához költözne, vagy esetleg a belvárosban lévő hittudományi karra menne. Ez azonban békés és közös beleegyezés alapján történjen... nem ismerjük el hercegprímásnak." Nagy még hozzátette: nyomást, erőszakot semmiképp se alkalmazzon.

4 Mivel Horváth útját a Belügyminisztérium - talán maga Münnich - szervezte meg, kérdés, hogy milyen további egyeztetések előzték meg az indulást. Nagy Imre viszonyulása a Mindszenty-kérdéshez mindvégig ambivalens maradt. A nyilvánvaló tény, hogy a főpap ügyét valamiképpen rendezni kell, kezdettől fogva foglalkoztathatta őt. Október 29-30-ig - mint a fenti idézet is mu1 A „Nagy Fogoly" kifjezést Szabó Zoltántól kölcsönöztük. (Szabó Zoltán: Küszöbről. A magyar forradalom Angliában. Adalékok az újabbkori magyar történelemhez 10. Párizs - New Jersey, 1988. 31. o. - Titkos jelentések, 27. o. - CSONKA E. 1981. 426. o. New York Herald Tribune, 1956. október 28. 1. o. A cikk tévesen említi Alsópetényt és Szomort a bíboros tartózkodási helyeként. 2 Nagy Imre-per, 12. d. 3. k. 78. o. 3 Uo. 24. d. 1. k. 47. o. 4 Periratok, 238. o. 110