Tyekvicska Árpád: Írások a forradalomról - Nagy Iván Könyvek 16. (Balassagyarmat, 2006)

A BÍBOROS ÚTJA. Mindszenty József kiszabadulásának története

_ A bíboros útja maiban. A bíboros - talán az aranycsapat tagjait leszámítva - kétségkívül a legismertebb magyar volt ezekben az években. A döntést követően a főpap jogállásában alapvető változás állott be. Börtönbüntetésének megszakítása után már csak mint kényszerlakhelyhez kötött személlyel rendelkezhettek vele, így fogva tartásának módjában, eszközeiben új korszak kezdődött. Némi lehetősége nyílott a tájékozódásra, részben a magyar napilapok, részben a melléje rendelt Tóth János lelkészen keresztül, aki az '50-es években lerombolt Regnum Marianum-templom plébánosa volt, s most az a gyötrelmes feladat hárult rá, hogy egyszerre szolgálja egyházi elöljáróját és az őt kézben tartó földi hatalmat. A rövid püspökszentlászlói fogva tartás után, ahol a bíboros - látszólag véletlenül, valójában az államvédelem „jóvoltából" - kapcsolatot teremthetett a vele egy épületben tartózkodó Grősz érsekkel, november 2-án vitték Mindszenty Józsefet a Nógrád megyei Felsőpeténybe, az Almássy grófok egykori kastélyába, azzal az előtte sem titkolt szándékkal, hogy könnyebbé tegyék a vele való esetleges érintkezést. Az esztergomi érsek felsőpetényi fogva tartása mindvégig nyílt titok volt. Tudott róla a Püspöki Kar, sőt a Szabad Európa Rádió több alkalommal is említette a tényt. Sokan a falu lakói közül is tisztában lehettek azzal, hogy kit őriznek a község feletti kastélyban.

1 A forradalmat megelőző hónapokban a folyamatos egyezkedési kísérletek, üzengetések jelezték a bíborosnak, hogy az országban változások érlelődnek: „... tisztán láttam (az 1956-os szabadságharc két hónappal ezután tört ki) a magyar helyzet képét: a politikai, gazdasági, erkölcsi összeomlást és csődöt" - írja emlékirataiban.

2 Kiszabadulásáig a „kinti" világ részleteiről azonban csak homályos, bizonytalan információi lehettek. Őt is váratlanul érte a hír: „1956. október 24-én reggel, mise előtt, Tóth plébános lélekszakadva rohan be hozzám: - Pesten kitört a forradalom! - Megren1 Vidovszky András felsőpetényi lakos szíves közlése. Vidovszky 1993. április 20-i visszaemlékezése: „Amint Mindszentyt Felsőpeténybe hozták, már másnap a Szabad Európa Rádió bemondta. Innen tudtam, hogy itt tartják fogva." Záborszky Csaba, a község volt evangélikus lelkésze viszont 1993-ban - e kötet szerzője előtt - azt állította, hogy „a falu lakói a kastély mellett lévő akáccal beültetett dombra mentek fel, és onnan leselkedtek be a kastély udvarára. Nem tudták, hogy kit őriznek ott, csak a papi reverendát látták." - Periratok, 238. o. 2 MINDSZENTY J. 1989. 408. o. - Mindszenty mindvégig következetesen a szabadságharc megnevezést használta az októberi eseményekre. A szellemtörténeti felfogás, melyet a bíboros is magáénak vallott, a forradalmat a törvényes, legitim hatalom megdöntésének tartotta. Márpedig az '56-os mozgalom nem ilyen ellen küzdött. Amikor október 31-én a rétsági páncélosok a főpapot budai rezidenciájába szállították, ő a mellette ülő Pálinkás (Pallavicini) Antal szavait is kijavította, mondván, a történtekre nem helyes kifejezés a forradalom. A szabadságharc terminus használata mellett már bizonyára Budán, az első konzultációk után, a helyzet valamelyes ismeretében döntött. 106