Gere József: Békében, háborúban. A balassagyarmati 23/II. gyalogzászlóalj története (1939-1945) - Nagy Iván Könyvek 15. (Balassagyarmat, 2004)
Don menti hadszíntereken
1 DON MENTI HADSZÍNTEREKEN Az 194l-es esztendő második fele feszült várakozással telt el Balassagyarmaton. Lászay alezredes levele és a sűrűn érkező szűkszavú tábori levelezőlapok azt sugallták, hogy a katonák biztonságban vannak. Ezt támasztotta alá az is, hogy veszteségekről egyelőre nem jöttek hírek. Az ikerzászlóalj mozgósítása és elvonulása után 1941. október 12-én vonultak be az újoncok. A katonai esküt két hónap múlva, december 8-án tartották a múzeum előtt az országzászlónál. Ez alkalomból Kovács Rezső alezredes mondott ünnepi beszédet.121 Elérkezett az 1942-es esztendő és a farsangi időszak. A 23/II. zászlóalj tisztikarának fele Galíciában volt, s a hangulatra rányomta a bélyegét, hogy az ikerzászlóalj hadműveleti területen messze, távol az otthontól teljesített szolgálatot. Az első két jól sikerült helyőrségi tiszti bált nem követte sorjában a harmadik. 1942. január 31-én a megyeháza nagytermében táncos mulatsággal egybekötött műsoros estet szerveztek, ahol budapesti művészek is felléptek. A főszervezők dr. Baross József főispán és felesége, Dr. Kenessey Albert, dr. Pongrácz György és Kovács Rezső alezredes voltak. Az 1750 pengő bevételt a szokásokhoz híven a felülfizetők most is jelentős mértékben megnövelték. Ezt az összeget az Országos Magyar Vöröskereszt rendelkezésére bocsátották.122 Időközben a városban működő különféle egyletek és szervezetek gyűjtést rendeztek a távol lévő balassagyarmati honvédzászlóalj javára. A honvédség a Nógrádi Hírlap útján köszönte meg a város közönségének az átadott szeretetcsomagokat.123 A német villámháborús tervek kudarcba fulladtak a keleti hadszíntéren. A Barba- rossa-terv meghiúsulása után az 194l/42-es téli szovjet ellentámadás pótolhatatlan személyi és anyagi veszteségeket okozott. A német hadvezetés ezért a tervezett 1942. évi tavaszi hadműveleteinél nagyobb arányban számolt a szövetséges hadseregek részvételével. Megfelelő politikai előkészítés után 1942. január 20-án Keitel vezértábornagy, a Wehrmaht főparancsnokságának főnöke Magyarországra érkezett, hogy megállapodjon a magyar kormánnyal a keleti hadszíntérre küldendő seregtestek számában. A túlzó német igények ismeretében a magyar fél kompromisszumos javaslatot tett. Magyarország kötelezte magát, hogy az öt megszálló dandár mellé egy három hadtestbe szervezett, kilenc dandárból és egy páncélos dandárból álló hadsereget bocsát a német hadvezetés rendelkezésére.124 A magyar politikai és katonai vezetés tisztában volt azzal, hogy ezt a német 95
