Gere József: Békében, háborúban. A balassagyarmati 23/II. gyalogzászlóalj története (1939-1945) - Nagy Iván Könyvek 15. (Balassagyarmat, 2004)
Az 53/II. ikerzászlóalj megszálló feladatot kap
Az 5 VII. i kér zászlóalj megszálló feladatot kap 74■ Karácsony 1941-ben, Karnenyec-Podolszkban. Balról: Lencsés József őrvezető, Bálik Gyula honvéd, Csetényi Béla honvéd, Bordogi László tizedes, Márton István honvéd az innen kivált gyorshadtest folytatta az előrenyomulást Ukrajnában. A harcolók között sok balassagyarmati és nógrádi katona is volt. Balassagyarmaton — akárcsak az országban mindenütt - feszült várakozással figyelték az eseményeket. Egyre több hír érkezett az elesett katonákról és a Magyarországra visszaszállított sebesültekről. A tábori levelezőlapokból csak azt lehetett megtudni, hogy a magyar katonák még mindig harcban állnak, holott a hivatalos sajtó legfeljebb hat hétig tartó villámháborút említett a hadműveletek kezdetén. Már szeptembert mutatott a naptár. A magyar királyi honvédség elitalakulatának, a gyorshadtestnek jelentős személyi veszteségein túl a felszerelésének 50-80 %-a is tönkrement, így a németek egyre kevesebb hasznát vették az arcvonalban. A német politikai és katonai vezetés csak úgy járult hozzá a gyorshadtest hazahozatalához, ha öt gyalogdandárt bocsát rendelkezésre ukrajnai megszálló feladatok ellátására a magyar kormány. A harcoló csapattesteket felváltó gyalogdandárokat nagy sietséggel állították össze. Kizárólag ikerezred-parancsnokságokból és -zászlóaljakból álltak. Tüzérségük nem volt. Ezt némileg ellensúlyozta a dandárokhoz rendelt lovasszázad, valamint egy légvédelmi gépágyús üteg. A 23. gyalogezred 1941. szeptember 1-től 21-ig ismét a szokásos őszi gyakorlatát tartotta 75. Lencsés József az 53/11. zászlóaljjal keridt Galíciába 84
