Gere József: Békében, háborúban. A balassagyarmati 23/II. gyalogzászlóalj története (1939-1945) - Nagy Iván Könyvek 15. (Balassagyarmat, 2004)

Személyi adattár

Személyi adattár

Kovács Rezső (1896 - 1972)

Lőcsén született egy hatgyermekes család legkisebb gyermekeként. A gimnáziumot szülővárosában végezte. 1915. március 15-én vonult be a császári és királyi 67. gyalogezredhez, ahonnan hamarosan a 34. gyalogezredhez került át. 1915. június 1-jétől augusztus 12-ig Losoncra tiszti tanfolyamra vezényelték. 1916-ban került az orosz frontra. A háborút hadnagyként fejezte be, s az összeomlás után továbbszolgálóként maradt a honvédségnél. Hivatásos tiszti pályáját a budapesti 1. honvéd gyalogezrednél kezdte. 1931-ben a kőszegi Hunyadi Mátyás Honvéd Reáliskola és Nevelőintézet tanárának nevezték ki, ahonnan 1935-ben törzstiszti tanfolyamra vezényelték Budapestre mint századost. Ebben az időszakban, a budai várban parancsőrtiszti szolgálatokat látott el. Katonai pályájának állomásai: Eger, Aknaszlatina és Rimaszombat.

1941 augusztusában került Balassagyarmatra mint a 23/H. zászlóalj parancsnoka. Mint helyőrségparancsnokot a balassagyarmatiak hamar megkedvelték. Közismert volt, hogy a katonái között élt, s bármilyen problémával fordulhattak hozzá. Szívbetegsége miatt 1942-ben nem ő vezette az oroszországi hadszíntérre elvonuló zászlóaljat, ezért a pótkeretzászlóalj parancsnoka lett. Egészségi állapota miatt 1943-ban alezredesként nyugdíjazták. A német megszállás után több zsidó családnak segített a bujkálásban. 1944 őszén a város környékén 16-18 éves

fiatalok kényszertoborzását tervezték, akiket harckocsi-elhárításra kívántak kiképezni. Több érintett családot értesített, hogy a gyermeküket rejtsék el. A fiatalok elvitele ezért nagyrészt meghiúsult. 1944. november elején családjával a Szlovákiában élő rokonokhoz költöztek. A front úgy ment keresztül településükön, hogy bántódásuk nem esett.

1945-ben hazatértek Balassagyarmatra. Dicsérettel igazolták, de ennek ellenére nyugdíját megvonták. Szolgálati lakásuk a megyeháza emeletén volt, amit elvettek, ezért a Paczolay-házban laktak albérletben. Közismert volt kiváló szervezőképességéről, ezért a Kisgazdapárt felkérte a választások alkalmával kortesének. A párt elért jó eredményeit neki is tulajdonították, ami kiváltotta a kommunisták ellenszenvét. 1950-ben feleségével együtt Patvarcra kitelepítették, ahol két évig éltek. Csak fizikai munkát vállalhatott. A taxivállalathoz segédmunkás állományba vették fel, miközben a teljes adminisztrációt és könyvelést ő végezte. 1956-ban elérte a nyugdíjjogosultságot. Szerény nyugdíját azzal egészítette ki, hogy elvállalta a ró262