Gere József: Békében, háborúban. A balassagyarmati 23/II. gyalogzászlóalj története (1939-1945) - Nagy Iván Könyvek 15. (Balassagyarmat, 2004)

Személyi adattár

Személyi adattár

Hárs László (1909 - 1977)

Poroszlón született. Az elemi iskolát itt végezte, majd szülei beíratták az egri Dobó István Főreáliskolába. 1928-ban az egri római katolikus fiú felsőkereskedelmi iskolában tett érettségi vizsgát. 1929-ben az egri 14. gyalogezredhez vonult be katonai szolgálatra mint karpaszományos. 1935-ben tartalékos hadnaggyá léptették elő. 1930-31-ben Pétervásárán banktisztviselő. 1932-től jegyzőgyakornok, majd vármegyei irodatiszt. 1935-től a pétervásárai önkéntes tűzoltó- és mentőegyesület titkára. Részt vett a felvidéki bevonulásban. 1939- április 20-án főhadnaggyá léptették elő, majd Rimaszombatra az 1. honvéd határ- vadász-zászlóalj 2. portyázószázadához helyezték. Innen a salgótarjáni 23/Ш. zászlóaljhoz került, ahonnan 1940. szeptember 6-án szerelték le. 1941. március 31-én próbaszolgálatra hívták be a balassagyarmati 23/П. zászlóaljhoz, ahol a tisztesiskola parancsnoka lett. 1942-ben a balassagyarmati 23/5- század parancsnokaként századosi rangban került ki a frontra. Lászay János ezredes ezredparancsnoki kinevezése után а 23/П. zászlóalj parancsnoka lett. Vezetése alatt az

1943. januári támadás során a zászlóalj hősiesen ellenállt. Jó helyzetfelismerő képességének és bátor kiállásának köszönhetően 1943. január 14-én vezetésével a körülzárt zászlóalj kitört a bekerítésből. Az ezred hazaszállítása után a zászlóalj túlélői a miskolci vesztegzárállomásról a parancsnoksága alatt tértek haza Balassagyarmatra. 1943 őszén Losoncra a 23/1. zászlóaljhoz vezényelték, ahol kinevezték az ezredközvetlen páncéltörőszázad parancsnokának, s ilyen minőségében került ki 1944. április végén a harctérre. 1945-ben Ausztria területén szovjet hadifogságba esett. Több mint egy hónapig a Vas megyei Jánosházán tartották fogva, ahonnan azzal az ígérettel, hogy hazaszállítják őket, a Szovjetunióba hurcolták. Szibériában favágóként dolgoztatták, ahonnan 1947. július 21-én jött haza. Losonci szolgálati lakásába családjával nem térhetett haza, ezért Istenmezejére költöztek, ahol felesége bátyja kántortanító volt. 1948-ban a debreceni népbíróság II. számú tanácsa igazolta. Egykori katonái messzemenően kiálltak mellette. Az istenmezejei községházán alkalmazták tisztviselőként, majd 1949. március 17- én behívták tényleges katonai szolgálatának folytatására a Petőfi Akadémiára. Szolgálatot teljesített Debrecenben és Várpalotán.

1950. augusztus 21-én indoklás nélkül a hadseregből „nyugdíjazás” címén elbocsátották. A Kaposváron lévő szolgálati lakásukat is elveszítették, ezért felesége és gyer258