Gere József: Békében, háborúban. A balassagyarmati 23/II. gyalogzászlóalj története (1939-1945) - Nagy Iván Könyvek 15. (Balassagyarmat, 2004)

Epilógus

Epilógus majd a város, a 23-asok, a fegyveres testületek, intézmények és magánszemélyek koszorúit, virágait helyezték el az emlékmű talapzatán. Az emlékmű alapjára felerősített fehér márványból készült tábla felirata két sorban a következő: „23-as honvéd, 1939-1945.” Ahogy a 16-os honvéd emlékmű is az összes 16-os katonának kívánt emléket állítani, úgy e kiegé­szítő tábla sem csupán a balassagyarmati 23/H- zászlóaljra, hanem a losonci 23. gyalogezredre, s annak minden hősi halott katonájára emlékeztet. De hol is vannak ezek a hősi halott honvédek? Az 1942. évi Szovjetunió el­leni hadjáratban az augusztus-szeptemberi doni hídfőcsatákban szenvedte el az ezred az első, s igen jelentős veszteségét. A hősi temetők az Uriv- Sztorozsevoje községek által határolt Don-szeglet mögött voltak: Novo Uszpenka, Boldirevka, Kolbino, Masztjugyino, Rosszoski, Novo Ivanovszkij ma már jeltelen magyar hősi temetőiben sok 23-as honvéd nyugszik. A legtöbben a Sztorozsevoje község melletti temetőbe kerültek. A hídfőcsaták színterétől mintegy 20-25 km-rel nyugatabbra terül el Rosszoski falu. A község északi szélén a Kocsatovka felé vezető út nyugati olda­lán egykoron viszonylag nagy kiterjedésű katonatemető volt. Az egri 20. könnyűhad­osztály hősi halált halt honvédéit, gyöngyösieket, losonciakat, balassagyarmati­akat, salgótarjániakat temettek ide, köztük a 23. gyalogezred volt parancsnokát — hősi halálakor a 20. könnyűhadosztály megbízott parancsnokát —, Nagy Géza ezredest is. A januári-februári visszavonuláskor a nagy hidegben, a méteres hóban az ál­landó harcok közepette nem lehetett temetni. Ezek a honvédek valahol a vissza­vonulás útvonalán névtelen tömegsírokban nyugszanak. Magyar honvédek tömegesen 1943. január 12-e után estek hadifogságba. Davidovka területén gyűjtőtábort alakítottak ki, s innen osztották szét a foglyo­kat a Szovjetunió különböző helyein működő fogolytáborokba. Akik 1942-43-ban estek szovjet hadifogságba, csak nagyon kevesen tértek haza közülük. A hideg, a betegségek, a járványok és a nélkülözések végeztek velük. Ma az egykori boldirevkai temető helyén kopjafa emlékeztet a magyar honvédekre. Az 1944. évi hadműveletekben elsősorban a sebesültek és a hadifoglyok szá­ma volt nagy. A halottakat az arcvonal mögötti falvak temetőiben vagy a néme­tek által nyitott katonatemetőkben helyezték örök nyugalomra. A 23-asok - ma már jeltelen — sírjai megtalálhatók a visszavonulást érintő települések környékén egészen a Kárpátokig. Ilyen sírok vannak Erdélyben, az Alföldön, a Tisza men­tén, és a Dunántúlon elszórtan mindenhol, ahol a 23-asok megfordultak, és hosszabb-rövidebb ideig harcoltak. A Magyarországon eltemetett katonák is többnyire jeltelen tömegsírokban nyugszanak. Az 53/H. ikerzászlóalj megszálló tevékenysége alatt viszonylag kevés katoná­230

Next

/
Thumbnails
Contents