Gere József: Békében, háborúban. A balassagyarmati 23/II. gyalogzászlóalj története (1939-1945) - Nagy Iván Könyvek 15. (Balassagyarmat, 2004)

Epilógus

Epilógus

jutott osztályrészül. A 23/H. zászlóalj tisztjei, tiszthelyettesei szinte kivétel nélkül számkivetettek lettek. A személyzetisek az állampárt megbízható emberei voltak, s ha kiderült valakiről 1945 előtti hivatásos katonai múltja, akkor tettek arról, hogy az illető életét megkeserítsék. Deák Gyula főhadnagy hosszú éveken át „bújócskázott” a

személyzetisekkel. Egy-egy munkahelyen fizikai munkásból képességeit felismerve hamar irodába került, s egyre magasabb beosztásokat töltött be. Amikor rájöttek „horthysta” múltjára, elbocsájtás lett a vége, s máshol kezdhette elölről. Hogy milyen volt az 1950-60-as évek légköre, álljanak itt az ő szavai: „Budapesten, jóval a háború után, az utca forgatagában felfedeztem egykori szakaszparancsnokomat, Labancz Lászlót. Az 1943. januári orosz támadáskor fogságba esett, de további sorsáról nem tudtam. Abban sem voltam biztos, hogy él. A járókelők között kölcsönösen felismertük egymást, megtorpantunk egy pillanatra, csak szemünkkel intettünk egymásnak, s mentünk tovább. Tudtam, hogy engem figyelnek, s nem akartam őt bajba keverni.” Deák Gyula megfigyelése ellenére az 1950-es évek elején az egykori 23-as bajtársairól címlistát készített, pusztán azért, hogy tudjanak egymásról. Bátor dolog volt ez, mert ha a névsort egy házkutatásnál megtalálták volna, könnyen rányomhatták a szervezkedés, összeesküvés vádját, hiszen ennyi egykori „horthysta” katonatiszt neve egy listán mi lehet más?306 A hétfői kirakodóvásár a Balassagyarmaton és a környékén élők találkozásának egyik fontos színtere. A piacon sokszor futottak össze az egykori bajtársak, honvédek és tisztek egyaránt. Frecska Józsefet idézem: „Egyszer már az 1960-as évek elején lehetett, a forgatagban felfedeztem Hárs Lászlót. — Jó napot, százados úr, maga az? — köszöntem neki. О volt. Nagyon félve beszélt, fejét állandóan forgatta, mert attól félt, hogy figyelik az 1956-os múltja miatt. Talán még egyszer láttam őt. Egykori katonatársaimmal ma is gyakran találkozom hétfőnként, sajnos évről évre kevesebbel.”307 A második világháború befejezését követő több mint 40 évben generációk nőt163■ Tibay Géza nyugállományú őrnagy beszédet mond a 23-as honvéd emléktáblánál.

1993■ január 12.

224