Gere József: Békében, háborúban. A balassagyarmati 23/II. gyalogzászlóalj története (1939-1945) - Nagy Iván Könyvek 15. (Balassagyarmat, 2004)
Területvédő harcok Magyarországon a nyilas hatalomátvétel után
Terüktvédö harcok Magyarországon a nyilas hatalomátvétel után kusabb rész, a Tihanyi-félsziget védelme. A Botond-harccsoport nevét a szovjet parancsnokok az alföldi harcokban kezdték megismerni és egyes visszaemlékezők szerint, mint katonák, elismerésüket is kivívták. A harccsoportnak külön jelvénye is volt. Ezt alkalmazták az útkereszteződésekben tájékoztatásképpen az egyes alegységek elhelyezkedéséről. Botond László képességeit parancsnokai is felismerték, ezért felterjesztése után 1945. január 1-jétől ezredessé léptették elő.295 A seregtest kitartott a Balaton vonalában, miközben március végén az arcvonal már Pápa közelében húzódott. Március 24-én, amikor szokásos frontvonal-ellenőrző útjára indult, Balatonfüred és Balatonalmádi között Botond az oroszok fogságába esett.296 Az őt szállító gépkocsi vezetője dunántúli lakos volt. A gépkocsivezető abban a reményben, hogy a fogolyért majd hazaengedik, áthajtott az arcvonalon, s az oroszokhoz dezertált, akik ezt a rendkívüli fogságba esést ki szerették volna használni. Kényszeríteni akarták Botond ezredest, hogy hangszórón keresztül szólítsa fel a harccsoportja katonáit az átállásra és a harc feladására. A nyomaték kedvéért megásatták vele a sírját, de nem engedelmeskedett. így csak a tolmács ordította a hangszórón keresztül: „Álljatok át, mert a parancsnokotok már nálunk van.” A felszólítás eredménytelen volt. A Botond-harccsoport nem esett szét, harcolva vonultak vissza Ausztria irányába.297 Április 1-jén a 20. gyaloghadosztály átlépte a határt, és Szlovénia területén keresztül az ausztriai Neudorf községbe települt. A mintegy 900 fő harcos állományt német kötelékben vetették be.298 A háború vége a seregtest maroknyira zsugorodott harcoló egységeit Graz körzetében érte. A grazi körzetben a családi csapatokkal együtt mintegy 6000 fő gyűlt össze.299 Ismét Vizy Ferencet idézem, aki ekkor egy bécsi hadikórházban feküdt. Az állapotokat jól jellemzi, hogy hárman feküdtek egy ágyban, de a kórházban gyógyszer és élelmiszer nem volt. “1945. március 29-én az a hír érkezett a kórházba, hogy az oroszok átlépték az osztrák-magyar határt és már Ausztria területén járnak. A kórtermeket egy tiszt és kíséretében egy katona járta végig. Ahol magyar katonát láttak, hozzáléptek, s a náluk lévő nemzetiszínű szalagból levágtak egy darabot, és átadták azt neki.”300 A 23/II. és 23/IH. zászlóaljak egyesített áttelepülő csoportjához időközben a losonci 23/1. törzspótszázad is csatlakozott, sőt később a 23- gyalogezred törzs- pótszázada is velük tartott. Ahogy a frontvonal haladt előre, úgy vonultak ők is nyugati irányba. Útjuk során különféle német parancsnokságok fennhatósága alá kerültek, s ezek nem egyszer a szekerekből igényeik szerint elvettek, máskor pedig adtak. Ok utaltak ki üzemanyagot a gépjárműveknek is. A csapat elérte Angernt, majd innen visszafordították Magyarország felé. Ez háromszor megismétlődött. Harmadszor április 19-én Szencnél a csoport az előretörő 220
