Gere József: Békében, háborúban. A balassagyarmati 23/II. gyalogzászlóalj története (1939-1945) - Nagy Iván Könyvek 15. (Balassagyarmat, 2004)
Területvédő harcok Magyarországon a nyilas hatalomátvétel után
Területvédő harcok Magyarországon a nyilán hatalomátvétel után mattól. Sokan nem is szereztek tudomást róluk. Októbertől a németek nagy mennyiségű lőszert raktak ki a vasútállomáson, majd teherautókon a ládákat a város határába hordták. A csesztvei út két oldalán ideiglenes lőszertároló helyeket alakítottak ki. Az arra járók megdöbbenve látták a hatalmas lőszerhegyeket. Mindenkit egy kérdés foglalkoztatott: Vajon mi a tervük a németeknek a rengeteg lőszerrel? A balassagyarmatiak a választ csak jó egy hónap múlva tudták meg. * Október 15. a balassagyarmati zászlóalj maradványát a Tisza vonalában érte. Az október 16. után megindított szovjet támadás a 20. gyaloghadosztályt érzékenyen érintette. A hatalmas túlerővel szemben csak ideig-óráig tudtak megkapaszkodni egy-egy településnél, s némi védelmet csak a Tisza nyújtott. A harcokban sok sebesültet és hadifoglyot veszítettek a vonalban lévő zászlóaljak. Tibay Gézát idézem: „Amikor elértük a Tiszát, annak hídjain özönlöttek át a magyar és német járművek. A gyalogság pedig a zsúfolt hidak előtti veszélyes dugókat elkerülve ladikokon, csónakokon, kompokon, minden úszóképes vizijármúvön hagyta el a veszélyes balpartot. Amikor a kormányzói proklamációt visszavonták, s ennek híre eljutott az első vonalban harcolókhoz is, akkor megállíthatatlanul megkezdődött a hadsereg felbomlása. A tiszteket néhány nap múlva feleskették Szálasira, nálunk ez úgy nézett ki, hogy aláíratták az eskü szövegét. Néhány tiszt - köztük jómagam is - az esküt megtagadtuk. A hajunk szála sem görbült. Mindenki maradt a beosztásában. Október 20. körül a hadosztály ezredeit a megfogyatkozott létszám miatt harccsoportoknak nevezték. A Tisza menti harcokban ez a kevés katona a szabad ég alatt lövészgödrökben töltötte a nappaljait és éjszakáit. Eleimet többnyire nem kaptunk. Azt ettük, amit az elhagyott tanyákon a gazdák otthagytak.”275 A szovjet előretörés olyan lendületű volt, hogy még mielőtt a 20. gyaloghadosztály elérte volna a Tisza vonalát, azon már több helyen átkeltek és hídfőket létesítettek Tiszaalpárnál, Tiszavárkonynál és Tiszaugnál. A gyaloghadosztály ezredei október elejére megszűntek. Az arcvonalat kis harccsoportok tartották, ezeket a parancsnokok nevével jelölték meg. A Nicki Károly alezredes csoportja, Mihályi István alezredes csoportja, Botond László alezredes csoportja, Holczer László százados csoportja, Horváth Sándor ezredes csoportja, Boldus György alezredes csoportja. A balassagyarmati 23/П. zászlóalj arcvonalban lévő létszámának többségét a zászlóaljparancsnokuk, Boldus György alezredes által vezetett csoportba osztották be. A 23/1. és 23/Ш. zászlóaljak maradványa alkotta a zömét a Botond-harcsoportnak. Parancsnoka Botond László alezredes, eredetileg a losonci 23/1. zászlóalj parancsnoka volt. Hozzá is kerültek nagyobb számban balassagyarmatiak. 206
