Gere József: Békében, háborúban. A balassagyarmati 23/II. gyalogzászlóalj története (1939-1945) - Nagy Iván Könyvek 15. (Balassagyarmat, 2004)
Harcok a Kárpátok előterében, Erdélyben és Magyarországon
Harcok a Kárpátok előterében. Erdélyben és Magyaron!,ágon Nem tudják, hol, merre vagytok? De egyet érzünk, biztosan tudunk. Ott vagytok a magyar határok valamelyikén. Harcoltok, küzdtök, s ha kell, meghaltok a szent határok védelmében. Köszönjük Nektek, hogy ott vagytok, hogy harcoltok hősiességtekkel. „Megállj”-t kiáltotok az ázsiai hordának, amely teljes pusztulással fenyeget mindent, ami Előttetek és előttünk szent. Köszönjük, hogy fáradságos küzdelmeitekkel nekünk pihenést, élet-halálharcotokkal hazánk, hitünk és gyermekeink életét biztosítjátok. Köszönjük, hogy hősiességetekkel nem engeditek szívünkből kipusztulni a hitet, reményt a szebb magyar jövőben. Mi pedig megígérjük, hogy továbbra is szeretettel gondolunk rátok. Munkás nappalokon, sötét éjszakákon. És imádkozunk Értetek. Az Egek Ura óvjon, védjen Benneteket a puskaropogás, gépfegyverkattogás és a robbanó bombák fülsiketítő zajában, e szörnyű harcok vérzivataros forgatagában. Erősítse szíveteket, acélozza karotokat, tegye eredményessé harcotokat, hogy a Kárpátok minden szent bércére kitűzhessétek a háromszínű magyar zászlót, a szebb jövő zálogát. És várunk. Türelmesen várunk. Várunk benneteket, hogy győztesként testvéri keblünkre ölelhessünk Mindnyájatokat. Várunk Rátok, várunk a szebb magyar jövőre. A boldog viszontlátás reményében Mindannyiotokat szeretettel ölelnek a Nektek hálás, az Értetek aggódó és imádkozó és Rátok váró Itthoniak.” Amikor 1944. szeptember 27-én Petrányi százados a lapot írta a szerkesztőségnek, a balassagyarmati pótzászlóalj Torda térségében a szakadó esőben súlyos elhárító harcokat vívott. A Nógrádi Hírlap még egy számot élt meg, majd megszűnt. Vajon eljutott-e a lap válasza Petrányi Ferenchez? Engedjék meg, hogy itt a történetben előre szaladjak. Petrányi Ferenc halála után, 1998 őszén leánya lehetővé tette, hogy az édesapja hagyatékából a katonaéveivel kapcsolatos dokumentumokat átnézzem. Találtam egy többszörösen összehajtott, a hajtási élek mentén elrongyolódott, elsárgult lapot, melyet sokáig magánál hordott, s ez nem volt más, mint a Nógrádi Hírlap 1944. október 7-i számából kiollózott rész, ahol a levelét és a lap válaszát közlik. Petrányi századoshoz eljutott a Nógrádi Hírlap válasza, amit élete végéig nagy becsben tartott! 1944. október 15-én a fronton nyugalom volt, Balassagyarmat is egy csendes őszi vasárnapra virradt. Dobó Istvánt idézem: „Apámnak október elejére Mikó Zoltánnal már aktív kapcsolata volt. A csoportot megszervezte, s mindenki várt a feladatára. Otthon apámmal együtt hallgattuk a rádiót. Amikor beolvasták a kormányzó felhívását, apám felállt az asztaltól, begombolta zubbonyát, felcsatolta derékszíját és a következőket mondta: „No fiam, most 202
