Gere József: Békében, háborúban. A balassagyarmati 23/II. gyalogzászlóalj története (1939-1945) - Nagy Iván Könyvek 15. (Balassagyarmat, 2004)
Don menti hadszíntereken
Don menti hadszíntereken őket. A társaimat sem akartam terhelni a hólapátolással, ezért én láttam hozzá. A havat a mellvéd elé dobáltam ki. Ezt szemből észrevették és aknavetővel odalőttek. A gránát a mellvéden robbant, de egy szilánk megsebesített. Nem tűnt súlyosnak, de később rosszul lettem. A társaim hátravittek. December 16-át írtak ekkor.” Lászay János ezredes az ezredparancsnoki beosztásában jól látta, hogy az ezre- de papírvékonyságú vonalai egy nagyobb támadásnak nem fognak ellenállni. Az emberei a hidegtől és az alultápláltságtól legyengültek, a fegyverek elhasználódtak, utánpótlást pedig alig kaptak. Kilenc év katonapedagógus múlt állt mögötte, s talán ezért is volt fokozott felelősségérzete a katonái iránt. 1942. augusztus 10-én, a balul sikerült támadás után a veszteségek tudatában köny- nyes szemmel ígérte meg a katonáinak, hogy hazavezeti őket. Mint minden józanul gondolkodó tiszt, ő is világosan látta, hogy hamarosan kemény harcok várnak az embereire. Tudta, hogy a következményeitől nem tudja megóvni őket, de azon volt, hogy a tőle telhető módon enyhítse azokat. Kivonuláskor csak a balassagyarmati zászlóaljat vezette, de most már az egész ezred minden gondja a vállára nehezedett. Környezetében - beosztásából eredően is - a határozott parancsnok benyomását keltette, miközben a külső körülmények által rákényszerített tehetetlensége tudatában vívódott. A ma is használatos huzalspirállal összefogott lapokból készült átírótömbökbe naplószerűen rögzítette az egyes napok történéseit. A hadjárat során ilyenekből több is betelt. Ezeket a családja ma is őrzi. A személyes jellegű feljegyzéseket tartalmazó füzetbe 1942. december 12-étől a következőt írta be: „Az 53/Ш. zászlóalj területén, az óvóhelyen vízben áll a legénység. Az emberek ki vannak merülve. Géppuska, golyószóró tartalék alkatrész nincs. Géphiányok. Ezt az arcvonalat ezzel a gépállományból nem lehet (...) (Innen a szöveg olvashatatlan.) Lelki beszédek 130. Lászay János ezredes, a 23. gyalogezred parancsnoka egy német összekötőtiszttel 134
