Gere József: Békében, háborúban. A balassagyarmati 23/II. gyalogzászlóalj története (1939-1945) - Nagy Iván Könyvek 15. (Balassagyarmat, 2004)

Don menti hadszíntereken

Don menti hadszíntereken

*

Amikor a menetszázad a 23/H. zászlóaljhoz ért, az otthonról érkezők tapasztalhatták, hogy alacsony a harci szellem. A fronton lévő katonák a leváltásukról, hazaszállításukról beszéltek és álmodoztak. A menetszázadot feltöltésre használták fel. Az újjászervezett 6. század parancsnokának Deák Gyula hadnagyot nevezték ki. A 4. és az 5. század személyi állományát három részre osztották. Az egyik harmad képezte az alapját az újjáalakuló 6. századnak. Hasonlóan végezték az automata fegyverek elosztását is. A menetszázad legénységét a három század között az igényeknek megfelelően osztották szét. A 6. század 150 fő körüli létszámmal alakult újjá, 3 szakasszal, szakaszonként 3 rajjal. Az 1. és 2. szakasz két-két, míg a 3- szakasz egy golyószóróval rendelkezett.

1942. december 6-án ismét három puskásszázad alkotta а 23/П. zászlóaljat. Ahogy megtörtént a személyzet elosztása, máris parancsot kapott az ezred a déli szomszéd 168. német gyaloghadosztály egyik ezredének leváltására. Ez úgy történt, hogy az ezred szélesebb védőkörletet foglalt el. A jobb szárnyon lévő balassagyarmati zászlóaljnak ott kellett hagyni az állásait és elindultak jobbra, hogy leváltsák a németeket. A váltás -10 fokos hidegben, teljes sötétben történt.184 Frecska József, aki a feltöltés után is a 4. században maradt, így emlékszik vissza a váltásra: „Jól kiépített állásaink voltak, kitűnően berendezett téliesített bunkerekkel. Parancsot kaptunk, hogy szedjünk mindent össze és elindultunk a futóárokba jobbra. A németektől vettük át az állásokat. A Don partjáról Sztorozsevoje falu alól a hídfőbe a nyílt terepre kerültünk. No de milyen állásokba! A futóárkokban csak lehajolva lehetett közlekedni. Az árkok előtt alig volt földhányás mellvéd. Néhol csak egy-két nagyobb kő volt az árkok szélén, meg a kidobált hó. Nem hibáztatom a németeket ezért. Azon a terepszakaszon a kemény agyagos földben nem lehetett jobbat készíteni. Kárpótlásul igen jól kiépített bunkereket örököltünk.”185

Deák Gyula, a 6. század parancsnoka az alábbiakban jellemezte a védőkörletét: „A terep 4-500 m-ig enyhén emelkedett 15-20 fokkal, ami tökéletesen elegendő, hogy minden mozgásunkról, tevékenységünkről tudomást szerezzenek. Most már megértettem, hogy miért kellett hátrafelé is kiépíteni a futóárkokat. Előttünk egyetlen fa vagy bokor, ami a kilátásunkat feléjük akadályozta volna, nem volt. A főellenállási vonal futóárka Urivből kiindulva folyamatosan haladt felénk, majd tőlünk folytatódott észak felé egészen Sztorozsevoje községig. A védőállástól délre az 5. század, északra a 4. század csatlakozott. A 6. század védőállásának hossza 900 m körül volt. A futóárok előtt 20-25 m-re egy vagy két szál szögesdrót nyújtott némi védelmet. Csak itt-ott lehetett látni a fél méter magasságú hó miatt. A védőállásunk előtt állítólag a terepet elaknásították, hogy milyen mér130