Gere József: Békében, háborúban. A balassagyarmati 23/II. gyalogzászlóalj története (1939-1945) - Nagy Iván Könyvek 15. (Balassagyarmat, 2004)
Don menti hadszíntereken
Dnn menti hadszinte.re.k.m a sűrű erdőt 30-40 méter széles sávban kivágták, hogy tiszta legyen a terep, és így nehezebben közelíthessék meg a partizánok. Mégis itt robbantották fel a vonatunkat.” Csesztven János 1998. május 28-án egy beszélgetésünk alkalmával a fentieket a következőkkel egészítette ki: „A robbantás után nemsokára megjelentek a vasútbiztosítást végző német katonák, és üldözni kezdték a partizánokat. Úgy hallottuk, hogy tűzharcba is keveredtek velük. A német vasútépítők közben hozzáláttak a pálya felszabadításához, és a rongálás helyreállításához. A roncsokat egyszerűen a töltésoldalba lelökték. Tönkrement az élelmiszerünk és a takarmány egy része is. Csak 9 órakor indulhattunk tovább.” Varga Pál — aki a következő szerelvényben volt — az alábbiakban emlékezett vissza az esetre: „A felrobbantott vonat után jött a mi szállítmányunk. Az említett térségben láttuk a töltés oldalára lelökdösött összetört kocsikat, csak azt nem tudtuk, hogy ezekben a mi zászlóaljunk katonái utaztak.”155 A balassagyarmati zászlóalj a kurszki vasúti körzethez tartozó Szolotucsinó pályaudvarán rakodott ki messze az arcvonal mögött. Innen 50 km-es gyaloglással a durnevói erdőben kijelölt gyülekezőhelyre vonultak. Az egyik szerelvényt Kurszk előtt légitámadás érte, de a vonatban nem esett kár. Az üres szerelvényekkel a szállítmánykísérő rajok visszajöttek Magyarországra. Ezek áthaladtak Balassagyarmaton, ahol leszálltak. A vonatokat innen továbbirányították.156 Varga Pál az 1998. december 18-án hozzám írt levelében így emlékezett vissza a hazafelé vezető útra: „Miután elbúcsúztunk a mieinktől, hamarosan elindultunk. A hazafelé vezető úton sok front felé tartó magyar katonavonattal találkoztunk. Azon az útvonalon tértünk haza, amin kifelé mentünk. Lengyelországban a németek egy kocsit a tiltakozásom ellenére kisoroztak a szerelvényből. Én azt hittem, hogy a vonat összeállításáért is felelős vagyok, így végig izgultam, a hiányzó kocsi miatt. Mikor Balassagyarmatra értünk, kiderült, hogy a vasutasok a kocsihiányról tudtak és mondták, hogy rendben van. A szállítmánykísérő személyzet zöme a tavasszal mozgósított tartalékosok közül került ki. Hazaérkezésünk után minket leszereltek.” A durnevói erdőben gyülekező 20. könnyűhadosztály alakulatai július 14-től indultak el keleti irányba. Közel 250 km-es gyaloglás állt előttük a forró, kietlen orosz tájon keresztül. Indulás előtt még a durnevói erdőben szakaszparancsnokig bezárólag kiosztották a térképeket. Ezekből lehetett tudni, hogy hová mennek. A térképekre berajzolt elérendő vonal Voronyezstől Korotojak térségéig terjedt, mélységben pedig a felvonulási területet tartalmazták. A napostiszt a zászlóalj-eligazításon naponta megkapta a menetcélt, az érvényes jelszót és jelhangot magyar és német nyelven. Kijelölték a rövid- és hosszúpi110
