Deák Gyula: Ahogyan én láttam. Visszaemlékezés a doni harcokra - Nagy Iván Könyvek 14. (Balassagyarmat, 2004)

SZEMIGYESZJATSZKOJE

„elsöpörni". Ennek érdekében mindent elkövettek. Ezt láttuk az eddigi eseményekből is. A nagy nyomásuk ellenére állásaink feladására még nem érkezett el az idő, pedig lassanlassan mindenben hiányt szenvedtünk! A kocsatovkai tartózkodásunk kissé elkényeztetett bennünket a hatalmas ruházati-, élelmiszer-, lőszerraktárak árnyékában. Szemigyeszjatszkoje 5-6 km-es közelsége sem volt képes biztosítani élelmezésünk korábbi színvonalát, ami idő múlásával egyre romlott, rosszabbodott. Meleg étellel való ellátásban már a körvédelem kezdeti megszervezésekor hátrányba kerültünk. Ide többségben kisebb egységek, apró csoportok, egyes alakulatoktól elmaradt, elkeveredett harcosok érkeztek, valamennyien mozgókonyha nélkül. A hadtestparancsnokság által visszahagyott híradózászlóalj meleg étellel ugyan el tudta magát látni, de nagyobb létszámú főzésre nem készült fel. A körvédelem kialakulása óta így az ellátást összevontan, lépcsőzetesen, központilag oldották meg. Ezen nem változtattak a négy nappal ezelőtt magunkkal hozott mozgókonyhák sem. Érzékenyen érintett bennünket az egyre csökkenő napi kenyérfejadagunk, mert hisz köztudottan „kenyérevő nemzet vagyunk"! Nemcsak ebben szenvedtünk hiányt, hanem már a lőszerből is egyre akadozott az utánpótlásunk. Ez abból eredt, hogy Kocsatovkán a gyalogsági lőszer fele megsemmisült, a levegőbe röpült. Már oda jutottunk, hogy bizonyos korlátozást kellett életbe léptetni. Nem oldódott meg a tíz nappal ezelőtt igényelt golyószórótár és géppuska-heveder pótlása sem, pedig ezek hiánya a védőknél beláthatatlan helyzetet idézhet elő. Az utánpótlás „betegsége" nem volt ismeretlen előttünk. Az időjárás mostohasága mellett a kevés rendelkezésre álló szállítóeszköz, lovainak egyre gyengülő kondíciója is befolyásolta ezt. De ide sorolhatnám még az ellenség körülzárási kísérleteit is. 85