Deák Gyula: Ahogyan én láttam. Visszaemlékezés a doni harcokra - Nagy Iván Könyvek 14. (Balassagyarmat, 2004)

SZEMIGYESZJATSZKOJE

mert bizony a nagy összevisszaságban nem tudni, melyik lap ér egyáltalán haza a címzetthez. Az első hír az volt, hogy a velem együtt érkezett Thuróczy főhadnagy századának egyik szakaszát erőszakos felderítésre rendelték ki. Ennek végrehajtása során az ellenség számos tűzfészkét sikerült felderíteni, így a tüzérségünk feladatává vált azok mielőbbi megsemmisítése. Sajnos a példás bátorsággal kötelességét teljesítő szakasz veszteséget is szenvedett. A nap folyamán egyébként az oroszok kevésbé voltak kezdeményezőek, mint máskor. Csupán kisebb felderítő tevékenységet fejtettek ki. Ám a csend nem vonatkozott Kocsatovkára, ahol reggel óta „állt a bál"! A harci zajt hol erősebben, hol gyengébben lehetett hallani. Dél körül volt a legerőteljesebb, utána fokozatosan csendesedett, de még az este folyamán is a szokottnál erősebbnek hallatszott. Nálunk a szürkület beálltával nyugalom volt. Mióta eljöttünk, kíváncsian figyeltem a kocsatovkai eseményeket, már csak azért is, hogy mi lett volna ha.... Az ott történtekről a késő esti órákban értesültem. Az egész vonalon igyekeztek az oroszok a község szélső házait megközelíteni. Bizonyos sikert el is értek, mert a sötétség beálltáig Sztaro Nyikolszkoje felé a közlekedés útját lezárták. Ezzel lehetetlenné tették a biztonságos utánpótlást, valamint a sebesültek hátraszállítását. A vezetékes összeköttetés a hadtestparancsnokság felé megszakadt, szerencsénkre felénk még élt. Igen kellemetlen, valamennyiünket érintő hír volt, hogy a községben tárolt gyalogsági lőszerkészlet 50 %-a a levegőbe röpült! Ezek után lehetséges az, hogy lőszerproblémáink lesznek? Szemigyeszjatszkojéba vezénylésünk miatt a fent említettekről maradtunk le. Reggelre a kellemetlen hófúváshoz -20 fok körüli hideg társult. A szél csak úgy süvített, vitte a havat az utcán. Ebben az időben a századom jobboldali támaszpontjától nyu80