Deák Gyula: Ahogyan én láttam. Visszaemlékezés a doni harcokra - Nagy Iván Könyvek 14. (Balassagyarmat, 2004)

KOCSATOVKA VÉDELME

önként beszállásoltakra, valamint a polgári lakosságra is átragadt és lefékezhetetlen áradattá szélesedett. A karhatalmi szervek mindent elkövettek az emberek megnyugtatására. Erőlködésük hiábavalónak bizonyult. A pánikot fokozta még az ellenséges repülők váratlan megjelenése. Kilenc repülőgép tűz alá vette a rendezetlenül menekülő csoportokat. Ezek könnyedén, minden veszély nélkül, rendkívül eredményesen támadták az áradat minden pontját. Rettenetes veszteséget szenvedtek a pánikba került menekülők. A repülőtámadás elmúltával a községből kiküldött osztag összeszedte, összegyűjtötte és visszaszállította az eldobált fegyvereket, felszerelési tárgyakat, a még használhatónak vélt dolgokat» A körvédelemben levő harcosok ugyanakkor sikeresen verték vissza az ellenség tapogató támadását. Szerencsére egy egység sem esett pánikba. Öt nap óta az első sikerünket értük el. Ennek következménye lett, hogy a katonák kezdtek megnyugodni, kezdtek bízni önmagukban és fegyvereikben. A pánik következtében a község udvarai egykettőre kiürültek, így a tervezett és beígért átfésülés, a csellengők begyűjtése nem nagy sikerrel járt. Az önként beszállásolok többségét „elsodorta az ár". A vonatoszlop javarésze is itt hagyott bennünket. A még visszamaradókat és Rabács ezredes 20. tüzérezredének fegyvertelen egységét, mintegy 800 főt, a körvédelmi parancsnokság a kora déli órában észak felé, a hadtestparancsnokság irányába útba indította. Jóformán az egész napot a védőállás szervezésével, annak ellenőrzésével töltöttem. Szilágyi századostól megkaptam a védelmi sáv határait. Megint új feladat elé kerültünk. Annak idején oktatóinktól ilyenről egy szót sem hallottunk, hogy hasonló helyzetben mit kell csinálnunk, hogyan kell intézkednünk, cselekednünk. Egyáltalán, a kiképzésünkben a védelem, annak szervezése nagyon csekély helyet kapott. Ismeretes az a tény, hogy a magyar hadsereg harci kiképzése 68