Deák Gyula: Ahogyan én láttam. Visszaemlékezés a doni harcokra - Nagy Iván Könyvek 14. (Balassagyarmat, 2004)

KÖRVÉDELEMBEN

Szürkület előtt újólag elindultam a községi parancsnokságra, hátha sikerül valami újabbat megtudnom. Útközben két alkalommal is valami különös, nem várt, de örvendetes jelenségre figyeltem fel: zárt rendben, lépést tartva, fegyelmezetten menetelő, szuronyos puskát viselő raj haladt el mellettem. A parancsnokuk géppisztolyt viselt. Ők voltak a délelőtt még megalakulás alatt álló karhatalmi egység „első fecskéi". A község parancsnoksága Mártsa ezredes vezetésével erélyes, a helyzetnek megfelelő kezekbe került! A szolgálat ellátására Csollány 14. gyalogezredbeli főhadnagy egységét, valamint a teljesen löveg nélkül maradt mozsár üteget és a 102/1. hadtáp századot jelölte ki. A figyelme kiterjedt a karhatalmisták elhelyezésére, mely a tereken, utcasarkokon jó küátást biztosító házakban történt. Nem harcoltak, viszont állandóan készenlétben kellett állniuk. Rajnál kisebb csoportban nem mutatkozhattak az utcán, ahol géppisztollyal rendelkező parancsnokukkal szigorúan zárt rendben, feltűzött szuronnyal közlekedhettek. Kivételes jogokkal ruházta fel őket Mártsa ezredes a visszaszivárgás, visszaözönlés, a megfutamodás meggátlására. A feladatuk közé tartozott még a „gyűjtőállomások" szigorú őrzése. Meleg istállókat, kiürített raktárépületeket rendeztek be, melyekben a hosszúra nyúló csapatrendezések idejére az embereket helyezték el. Ugyanis a községbe érkezők és beosztásra várók a dermesztő hideg miatt pár perc várakozás után biztosan elszéledtek volna a község házaiban keresve menedéket. Különösen sötétedés után állott fenn ez a veszély. A karhatalom kötelessége volt még a csellengő egyéneket a gyűjtőállomásra terelni, illetve az ott elosztott embereket fedezettel a hadrendi alosztályaikhoz, a kijelölt védőkörletbe kísérni. A harcos alakulatokon kívül számos vonatoszlop tartózkodott még a községben, mert előzőleg itt volt a hadtest lőszertelepe, élelmiszer- és ruharaktára, betegnyugvó állomása. 65