Deák Gyula: Ahogyan én láttam. Visszaemlékezés a doni harcokra - Nagy Iván Könyvek 14. (Balassagyarmat, 2004)

KÖRVÉDELEMBEN

talpunk alatt élesen csikorgott a hó. Ezt a hideget a bennszü­lött lakosok is sokallták, hát még a fedél nélkül szolgálatot teljesítő bajtársaink. Ugyanakkor a szovjet harcosok is kény­telenek voltak e cudar hidegben huzamosabb ideig, olykor napokon keresztül kint, a szabadban tartózkodni, mivel új harcmodor alkalmazására kényszerültünk, hogy megvethes­sük a lábunkat. Amióta az állásainkat elhagyni kényszerül­tünk, ösztönösen a községek oltalmát használva, támpont­szerű körvédelmek láncolatát próbáltunk kiépíteni az ellen­ség feltartóztatására. A községek közötti terepet átengedtük az ellenséges harcosoknak, de a megmaradt tűzfegyvereink­kel támadtuk, nyugtalanítottuk őket, igyekeztünk a mega­dott vonalat birtokolni. Nem tudom elképzelni, miként bír­ták ezt a hideget elviselni. Bár valószínű, hogy hozzászoktak a szélsőséges klímához, az öltözetük is alkalmazkodott a ne­künk szokatlan hideghez. A kora délelőtti órában értesültem a parancsnokságon ar­ról, hogy előző este, Szilágyi századosékkal majdnem egy időben, a községbe érkezett Mártsa ezredes úr, s mint rangi­dős tiszt, átvette a parancsnokságot Rabács tüzér ezredestől. Ezt gyakorlatilag csak reggel 7 órától gyakorolta, mivel meg­érkezésekor rendkívül fáradt volt. Akkor kezdte az addigi rendelkezéseket számba venni és intézkedni a védelem to­vábbi szervezéséről. Az ellenségről megfelelő információ szerzésére déli, délnyugati és délkeleti irányba „Botond ko­csin" tiszt által vezetett felderítő járőröket küldött ki. Tisz­tázta az egységek feltöltésének, újjászervezésének, parancs­noklási viszonyainak problémáit. Elrendelte a belső „karha­talom" megszervezését, szabályozta a III. hadtest raktáraiból a felszerelés és ruházat kiegészítése, élelem- és lőszerellátá­sának menetét. A 23. gyalogezred embereiből már két szakasznyi gyűlt össze a községben. A gyűjtőállomás parancsnoksága a száza­63

Next

/
Thumbnails
Contents