Deák Gyula: Ahogyan én láttam. Visszaemlékezés a doni harcokra - Nagy Iván Könyvek 14. (Balassagyarmat, 2004)

A TÁMADÁS

azonnal! Én megyek tovább a többiekkel!" Végighaladtunk a már kiürült II., majd az I. szakasz védelmi vonalán. Az I. szakasz védőkörlete vége előtt találkoztam néhány emberemmel, akik az érkezőket a főellenállási vonalra merőleges, hátravezető futóárokba, a reteszállásba terelték. A bekanyarodástól számítva kb. 200 m távolságra megálltam, hogy tájékozódjak. Ideérkezésemig egy tiszttel sem találkoztam, legalábbis nem ismertem fel őket. Kb. 100-an lehettünk a „reteszben"! Nagyobbrészt ismeretlen emberek közé kerültem, egyedül, még tiszti legényem sem volt ott. A körülöttem levőktől érdeklődtem a parancsnokuk után, de róluk nem tudtak semmit. Közöltem, hogy én a 6. század parancsnoka vagyok, s átveszem felettük a parancsnokságot. Gyorsan hozzákezdtem a szervezéshez. Az itt összegyűlt emberek többsége puskás csatár volt, néhány szakaszvezető pisztollyal rendelkezett. A közelbe találtam még vagy két géppisztolyost, de golyószóróst nem. Hírvivőnek kineveztem egy értelmesnek vélt csatárt, aki ismerte Hárs századost. Jobbra, a futóárok vége felé elindítottam, azzal az utasítással, hogy jelentse neki az ittlétemet és kérje a további parancsát. Ezalatt a mély, 50-60 cm-es havat törve pár részeg orosz harcos lassú, dülöngélő léptekkel közeledett felénk. „Igyi szuda magyari!" és nem emlékezem, még mit ordítoztak. Már vagy 200 m-re megközelítettek bennünket. Valószínűleg önként jelentkező felderítők voltak, géppisztollyal ellátva. Tőlem pár méterre, nem a századomhoz tartozó, jóvágású, derék, bátor szakaszvezető - aki látta és hallotta intézkedésemet és szeretett volna hozzájárulni a helyzetünk felméréséhez - felkapaszkodott a futóárok felső részére, s állva, teljes célt mutatva hangosan tájékoztatta a körülötte tartózkodókat, köztük engem is, az ellenséges erő elhelyezkedéséről, számáról, távolságáról. Hirtelen a hasához kapott, visszaugrott a futóárokba. Haslövést kapott a szerencsétlen! Az életét 46