Deák Gyula: Ahogyan én láttam. Visszaemlékezés a doni harcokra - Nagy Iván Könyvek 14. (Balassagyarmat, 2004)

A TÁMADÁS

Állásaink környékén a becsapódások következtében a hó csak úgy porzott, szinte mozgott a föld a lábunk alatt! Nem volt olyan négyzetméter, ahova ne esett volna lövedék. Rettenetes, fülsiketítő és egyben félelmetes élményben részesültünk. Természetesen a mi tüzérségünk sem volt rest, kellő módon „válaszolt"! De ellenfeleink még ezt sem találták elegendőnek, 10 óra előtt pár perccel több alkalommal sorozatvetőikkel szórták végig a főellenállási vonalunkat. Nyomban utána egy ezred támadása bontakozott ki állásaink előtt, három harckocsi támogatásával. Mintegy 700 m széles sávban, mélyen tagozódva a jobb oldali két szakaszomat, valamint a szomszéd 5. század balszárnyát vették célba. Tüzérségünk gyors és hatásos tüzével, de nem utolsósorban védekező embereim pontos, jól célzott lövéseivel megállították a támadókat közvetlenül a saját vonalaink előtt. Nagy veszteséget szenvedve, sok halottjukat és sebesültjeik egy részét visszahagyva, kénytelenek voltak visszahúzódni. A jobb oldali szakaszparancsnokom távbeszélőn, Labancz Laci pedig személyesen jelentette a támadás visszaverését. De sajnos a két szakasznál veszteség is akadt bőven. A támadás kezdetekor a tüzérségi tűz két fedezékünket telibe találta, többen a futóárokban sebesültek meg, s lelték halálukat. Voltak olyanok, akik tűzharcban haltak hősi halált. A század veszteségének pontos megállapítására nem adódott lehetőség. Becslésem szerint 14 halott, 6-8 sebesült volt. A tőlünk kb. 250 m-re lévő ellenség kudarcába nem tudott belenyugodni. Ismételten újabb és újabb, pontosan már nem emlékszem, hogy öt vagy hat támadást indított. Minden alkalommal tüzérségi előkészítésük hevessége egyre gyengült. A támadási szándékukat sikerült a készenléti helyük közelében, még csírájában elfojtani, hála tüzéreink kiváló közreműködésének. 38