Deák Gyula: Ahogyan én láttam. Visszaemlékezés a doni harcokra - Nagy Iván Könyvek 14. (Balassagyarmat, 2004)

ÚjRA ITTHON

koztak a múzeum előtti országzászlónál. Itt Kovács Rezső alezredes felesége virágcsokorral üdvözölte a hazatért egység parancsnokát, Hárs századost, aki koszorút helyezett el a hősi emlékmű és az országzászló talapzatára. Délben a visszatért honvédek a vármegyeházára vonultak, ahol a város közönsége vendégként ebédre látta őket. A következő ételek voltak: sertéssült burgonyával, friss sóskifli, torta, cukrászsütemény, sör, cigaretta. Az ebéddel kapcsolatos szervezési, előkészítési munkákat a városban működő nőegyletek végezték. A délutánt a katonák a családtagjaikkal tölthették. Mi történt a frontról hazatérő zászlóalj embereivel? A tartalékos katonákat egy héten belül leszerelték, aki pedig sorkatonaként került ki a frontra, azt az itthoni zászlóaljnál különböző beosztásba sorolták. Mindazok, akik sorkatonaként könnyebben sebesülve kerültek haza, csak a kétéves szolgálati idő letöltése után szerelhettek le. A nyár folyamán, hat hónapi kórházi kezelés után, Lászay János ezredest gyógyultan a losonci ezredtörzsbe osztották be. Hárs László százados sem maradt Balassagyarmaton. Őt is Losoncra helyezték, ahol az ezredközvetlen páncéltörő ágyús század parancsnoka lett. Egészségi problémái miatt Kovács Rezső alezredest a nyár elején nyugdíjazták. A 23./11. zászlóalj parancsnoka Boldus György alezredes lett, aki még mint őrnagy, az előző év októberében megsebesült az orosz fronton. Az akkor mindössze 43 éves Boldus alezredes fiatalos lendülettel kezdte működését. Egyre célratörőbb egyénisége az eddigi parancsnokaim után szokatlanul hatott. Ez már kezdettől fogva nem tetszett, nemcsak nekem, hanem több tiszttársamnak sem. 1943. október 1-én a losonci gyalogezred állományából áthelyeztek az 57. határvadász portyázó osztály állományába, annak is az 5. századához, melynek székhelye szintén Balassagyarmaton volt. A háború az én számomra ott folytatódott... 192