Civitas fortissima. Balassagyarmat története írásban és képekben - Nagy Iván Könyvek 12. (Balassagyarmat, 2002)

ÍRÁSOK KÉPEK TÖRTÉNETEK Balassagyarmat évszázadai

cenzualisták olyan földesúri joghatóság alatt élő sze- f mélyek is voltak, akik a kötelezettségeiknek készpénzben, egy összegben tet- I tek eleget. A legfőbb konfliktusforrást az utóbbiak elégtelen hozzájárulása jelentette a közös költségekhez: „... mióta a méltóságos uraságok a mesterembereket és zsidókat a balassagyarmati városnak magisztrátusa s bírósága alul csak önön maguk hatalmuk s jurisdictiójuk alá vették, azolta a mesteremberek és zsidók sem a hadi rendeknek szolgálatokra, sem quártély adásokra, egy szóval semmi legkisebb segítségekre a városbelieknek nincsenek, hanem szabadon élnek" — fogalmazódott meg az úrbéresek panasza. Válaszul az uradalmak a földműveseket is a cenzualisták irányában méltánytalansággal vádolják, ^ A Szentháromság plébániatemplom főoltára. Az oltárkép H. G. B. sankt pölten-i festő műve Î 763-ból. A Szent Felicián ereklyéi a róla elnevezett oltáron. A Körmenet a hagyományossá vált nyári Szent Anna-búcsún. • A Jó Pásztor szobra a templom szószékén. mondván, hogy „ha alájuk kelÉb lene őket adni, ki kellene i«k azon városból költözni niük". Ez az oka, hogy a cenzualistákat, „azt, mint míveltebb osztálybelieket, a parasztoknak ellen pártolják". Számuk rohamosan nőtt, a 19. század első harmadában a város 553 telkéből már csak 89 volt úrbéres, viszont 443 volt cenzualista. Míg az úrbéres lakosság bizonyos egyneműségéről beszélhetünk, ezzel szemben a cenzualisták a legváltozatosabb képet mutatják. Volt köztük mesterember, kereskedő, orvos, értelmiségi. • A behívott német mesteremberek mellett éltek itt az uradalmak által „megtűrt' zsidók, eredetileg török állampolgár „görögök" (légin kább szerbek, macedónok), bármely okból városunk ban letelepedett honoráciorok, sőt nemesek is. A letelepülőknek ún. házi le- 0i velet kellett aláírniuk, t| melynek minden egyes szava a földesúri jogok védelmét À szolgálta. így volt ez J például a kiváló me gyei orvos, Bérczy János esetében is, aki 1829-ben írta alá a következő sorokat: „A nagy méltóságos vá