Civitas fortissima. Balassagyarmat története írásban és képekben - Nagy Iván Könyvek 12. (Balassagyarmat, 2002)

ÍRÁSOK KÉPEK TÖRTÉNETEK Balassagyarmat évszázadai

A balassagyarmati zsidó közösség az egyik legrégibb magyarországi diaszpóra. Múltja mintegy hatszáz esztendőre tekint vissza. Az erről tanúskodó ősi dokumentumok azonban az 1919-es kommün és a holokauszt időszaka alatt megsemmisültek. A minjon (legalább tíz felnőtt, törvény köteles férfiből álló gyülekezet) létezése a város 1663-as pusztulása után évtizedekig szünetelt. A zsidók ismételt beköltözése 1725-ben, Leukó Márkus Gyarmatra jövetelével vette kezdetét. Számuk a század negyvenesötvenes éveiben szaporodott fel, a Balassák és Zichyek telepítő politikájának köszönhetően. Közülük 1750-ben már 15 kereskedő rendelkezett kocsival, lóval és ökörrel. A balassagyarmati zsidók a városi közigazgatástól úgyszólván teljesen független, önálló „községet" alkottak egészen 1848-ig. Az izraeliták ennek fennhatósága alá tartoztak. A zsidó tanács a rabbinátus elnöklete alatt két jártas „ügyész"-bői, két bíróból és hét tanácstagból állt. Hatáskörébe tartozott a zsidóság egymás közötti — meglehetősen gyakori — viszályainak elintézése a városi tanáccsal és olyan ügyekben való közreműködés, amelyek a zsidó lakosság megterhelésével voltak kapcsolatosak. A község kezdetben a kereskedők közössége volt. Később megjelentek közöttük az iparosok és néhány más foglalkozás képviselői is. Az 1868-as emancipációs törvényt követően a helyi zsidóság tagjait immár a polgári Balassagyarmat társadalmi, gazdasági és kulturális életének valamennyi területén meg lehetett találni. A város kereskedelmében és hitelügyleteiben, valamint kézműiparában a 20. század közepéig meghatározó szerepet játszottak. Balassagyarmat — nem csekély mértékben - éppen zsidó kereskedői révén válhatott az Ipoly mente gazdasági—kereskedelmi központjává. A 19. század közepén városunk népességének 40%-a vallotta magát izraelitának, ami magyarországi viszonylatban is figyelemre méltó arányi A diszpóra létszámának és gazdasági erejének növekedésével párhuzamosan, a város kulturális, vallási életében is számottevő