Civitas fortissima. Balassagyarmat története írásban és képekben - Nagy Iván Könyvek 12. (Balassagyarmat, 2002)

ÍRÁSOK KÉPEK TÖRTÉNETEK Balassagyarmat évszázadai

a gyapjú és bőrök bizonyos prémium mellett az tulajdonává lettek. Domanék jól felszerelt boltja a fő utcán a későbbi Ebenführer-féle bolt szomszédságában volt s a gyapjú fejében tőlük átvett cikkek posztó, cukor, kávé és fűszer áruk valának ... Gyarmaton ugyanekkor, a Garbáén, mint elsőrendűn kívül még 3^4 tekintélyes kereskedő cég látta el az Ipolyon inneni és túli birtokosság minden szükségleteit, nem számítva a kisebb szatócsboltokat". • A görög és zsidó közösség elsősorban kereskedő emberek közössége volt, akik mintegy felosztották maguk között a piaci lehetőségeket. Találunk közöttük állandóan nyitva tartó bolttal rendelkező kis- és nagykereskedőket, de a jobbágyfalvakat járó, szegény sorsú házalókat is. Az 1847-es összeírás szeA A mozaik egykor a „görög" ortodox templom bejáratát díszítette. A gondatlanság következtében az 1970-es években pusztulásnak indult, mígnem egy éjszaka a még meglévő részét ellopták. Darabjainak feltalálási helye máig ismeretlen. A Tóra az Ipoly menti Zsidó Gyűjtemény és Kiállítóteremben. A balassagyarmati zsidóság emlékét idéző kiállítást a régi imaházban helyezték el. 1999-ben nyílt meg, kutatóhelyként is működik. rint a zsidók között van „kereskedő 15, kik posztó Perkál és Speccrey kereskedést űznek, úgy szabad só árulást is 4-en tartanak, s abból táplálják ház családjaikat, s emellett meglehetős jövedelmeket is húznak." • Balassagyarmat az újjátelepítés után népek és vallások tarka szövetévé vált. Lakosai eltérő hagyományokat, értékeket hoztak magukkal. A szláv, döntően szlovák alapnépességhez német iparosok, zsidók, „görögök", cigányok települtek. A magyar elemet többnyire csak az itt letelepült hivatalnokok képviselték, számuk a megyeszékhely idetelepülésével szaporodott csak meg. A közösséggé válást az igazgatás korabeli szabályai határozták meg, melyek a „másságok" egymáshoz illesztését és tolerálását segítették. így vált lehetségessé, hogy a város jegyzőkönyveit sokáig három nyelven vezessék (latinul, szlovákul és magyarul), a német iparosok saját nyelvükön adhassanak számlát, és azokat a város jegyzője magyarul vagy latinul záradékolja, a