Civitas fortissima. Balassagyarmat története írásban és képekben - Nagy Iván Könyvek 12. (Balassagyarmat, 2002)

ÍRÓK FESTŐK TUDÓSOK „Nagyságok" és „aprószentek"

nek és megyéjüknek történetét megírta, a kiket legnagyobb kincsének: könyveinek, kéziratainak, régiségeinek örököseivé tett, és a kiknek vármegyei székhelyét ezzel egyszerre tudományos középponttá emelte: Nógrádvármegye nemeseinek méltó ivadékait kérem, indítsanak mozgalmat, hogy BalassaGyarmathon a megye nagy fiának, a haza nagy költőjének, Madáchnak szobra mellett emléket állítsanak megyéjök másik jeles fiának, a nemesség történetírójának, Madách barátjának, Nagy Ivánnak. És írassák a neve alá azt, amit Horatiusszal ő tartott: 'Privatus illis census erat brevis, Commune magnum.' Vagyis: 'A régi polgár kincse kicsiny vala, Nagy a hazáé!' Ötven esztendeig volt a Magyar Tudományos Akadémia munkatársa, negyven esztendeig tagja. Nagy Iván neve hazánkban heraldikai és genealógiai gyűjtőnévvé vált, ki egymaga minden segítség és támogatás nélkül többet tett a szaktudományunk népszerűsítésére és terjesztésére, mint egy egész társulat. Ötvennégy esztendeig volt magyar író, ötvennégynél több kötet munkát adott ki." Halálakor így emlékezett meg róla a Nógrádi Lapok és Honti Híradó: „Nagy Iván 44 évig élt boldog házasságban nejével, született Csató Máriával, kivel együtt minden bút és örömet megosztott. Egymás nélkül sehova sem mentek. Balassagyarmatra jóformán minden pénteken bejártak, ha csak a horpácsi, vagy amint Nagy Iván elnevezte, mostohafalvi út járható volt. Ilyenkor az öreg tudós maga, vagy valamelyik múzeumi taggal felbaktatott a Múzeum